Daltörténetek
Egész életünket dalok veszik körül. Reméljük, hogy még minden gyerek altatódalra alszik el, majd az óvodában dalokat tanul, amelyeket az iskolában sem felejt el teljesen. Mindenesetre ballagáskor még mindig felhangzik az ősi Gaudeamus igitur . Dalolunk az ünnepeken, az élet kezdetén és végén, bulikban, utazásokon. Ez még a mi technikába gabalyodó világunkra is igaz, s mindig is így volt. Dalokat felejtünk, és új dalokat tanulunk. Sajnos a klasszikus zene dalai az előző kategóriába tartoznak. Korábban voltak dalestek, akár a legnagyobb hangversenytermekben is. Ma ritkák a klasszikus dalestek, Batta András ezért gondolta, hogy a Szubjektív hetedik évadjában ebből a repertoárból elevenít fel néhány művet, sőt a polgári hangversenyélet elé is visszatekint egy középkori és egy reneszánsz mester daloskönyveit lapozgatva. Az első két előadás az individuális dal-művészetnek hódol, míg a harmadik néhány olyan műfajjal foglalkozik, amely a közösség énekeit öleli fel.
„ A Szubjektív-ciklus második fejezetében történeteket mesélek el. Nemcsak olyan dalok keletkeztek ugyanis, amelyek egyetlen érzelmet vagy pillanatnyi hangulatot örökítenek meg, hanem történetek szívbe markoló kifejezésére is képesek. Ilyenek például azok a dalok, amelyeknek a szövege ballada (Goethe és Schubert híres Erlkönig-je, a Villikirály természetesen kihagyhatatlan!). Léteznek ciklikus daltörténetek is, akár leírható, akár csak érzékelhető cselekménnyel. A szép molnárlány, a Téli utazás, az Asszonyszerelem, asszonysors, sőt akár az orosz haláltánc, Muszorgszkij dalciklusa novellaként nyílik meg előttünk ezen az estén” – Batta András.