„…az ész, vitézség, semmi szerencse nélkül” – írta Zrínyi Miklós A vitéz hadnagy című művében. A költő és hadvezér jelmondata, a sors bona, nihil aliud („jószerencse, semmi más”) arra emlékeztet, hogy a hadvezéri pályán a tehetség és a bátorság mellett olykor a szerencse is döntő szerepet játszhat.
De valóban ennyire meghatározó a szerencse? Erre a kérdésre keres választ a Rejtélyes történelem sorozat következő beszélgetése, amely az egykori osztrák–magyar haderő két neves tábornokának, Tersztyánszky Károlynak és Kövess Hermannnak a pályáját állítja párhuzamba.
A két, azonos évben született hadvezér életútja több ponton is találkozott, mégis egészen eltérő megítélés és siker kísérte őket. Tersztyánszky pályáját mintha újra és újra balszerencse árnyékolta volna be, megfosztva őt a megérdemelt hadidicsőségtől, míg Kövess számára a katonai elismerések és sikerek sokkal kedvezőbben alakultak. Kettejük többször kereszteződő pályája különösen izgalmassá teszi ezt a sajátos történelmi „versenyfutást”.
Vajon valóban a jó- vagy balszerencse volt a döntő tényező karrierjük alakulásában? Vagy ennél jóval összetettebb okok húzódtak meg a háttérben? A beszélgetés során két rendkívüli katonai életút tükrében nyerhetünk betekintést a Monarchia hadseregének világába és a hadvezéri siker természetébe.
A témáról Pollmann Ferenc ny. hadtörténész beszélget Katona Csaba történésszel, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának munkatársával, a sorozat házigazdájával.