Kalandozások az ókori gasztronómiában
Az ókori római gasztronómia az idő előrehaladtával a nagyon egyszerű növényi alapú ételektől a fényűző lakomákig fejlődött.
A római konyha alapját a mediterrán triász, vagyis a gabona-oliva-bor alkotta. Az ókorban a leggyakrabban az egyszerű, növényi alapú ételeket és zöldségeket fogyasztották, ám az elit asztalára kerültek kulináris különlegességek, húsok és halak is. Az ételek ízesítése és a különböző fűszerek használata kiemelkedő fontossággal bírt.
Az ókori konyhaművészet elképzelhetetlen eltéréseket mutat a modern gasztronómiához képest, hiszen számtalan ma népszerű alapanyagot még nem ismertek, illetve sok olyan ételt fogyasztottak, amelyekhez korunk embere hozzá sem nyúlna. A római korban a növénytermesztésnek és állattenyésztésnek is megvolt a szakrális jelentősége, amely befolyásolta az alapanyagok felhasználhatóságát is.
Az antik világban számos szakácskönyv volt forgalomban, ám sajnos csak egyetlen mű maradt ránk, amelynek írójaként Apicius nevét tüntették fel. Ez nem csupán egy szakácskönyv volt, bemutatta az ételek hatékony elkészítését, a konyha berendezését és az asztali etikettet is. A fogyasztott ételekről nem csupán leírások, falfestmények, mozaikok és régészeti leletek is maradtak az utókorra.
Melyek voltak a legnépszerűbb ételek az ókorban? Hogyan óvták az élelmiszerek minőségét? Milyen fűszereket használtak? Melyek voltak azok az ételek, amelyeket ma fogyasztásra el sem tudnánk képzelni?
Tárlatvezető:
Szentkúti Viola