A kiállítás három termében végigkövetheti a látogató a Műcsarnok 130 évének történetét. Az első teremben egy idővonalon az 1896-os megnyitása óta eltelt időszak kiállításai és történelmi csomópontjai szerepelnek. Egy műtárgyválogatást is bemutatunk, egy-egy szoborral, festménnyel vagy grafikai lappal felvillantva néhány fontosabb kiállítást. A második és harmadik teremben a közelmúlt tárlatai kapnak nagyobb hangsúlyt, az adatos bemutatást itt is válogatott műtárgyak kísérik. Különös fókuszt kap az elmúlt hat év kiállításainak megjelenítése, így nemcsak az idővonalon, de a térben is a kezdetektől a jelen felé halad a látogató. Célunk, hogy a látogatók minél több érdekes momentumot fedezzenek fel az intézmény történetéből, és egy-egy műtárgy segítségével újra átélhessék a felidézett pillanatot.
Maga az épület történelmi és urbanisztikai szempontból is egyedülálló országjelkép. A Schickedanz Albert által tervezett, neoklasszikus és antik etruszk motívumokat hordozó palotát 1896. május 4-én I. Ferenc József nyitotta meg a nemzet számára. Az épület eredeti tervrajzaiból és a külső homlokzat akvarell terveiből is bemutatunk néhányat a kiállításon. A Műcsarnok a Szépművészeti Múzeummal és a Millenniumi Emlékművel együtt alkotja a Hősök tere szimbolikus kompozícióját, a nemzeti identitás és a kiemelt állami tiszteletadás ünnepeinek szakrális, kolonnádként egybefogott központját. Az intézmény a kezdetektől fogva a magyar történelem sorsfordító pillanatainak és a művészet fordulópontjainak tanúja: dísztermében ravatalozták fel Munkácsy Mihályt, Lotz Károlyt és Zichy Mihályt, reprezentatív külső lépcsőin pedig Nagy Imrét és 1956-os mártírtársait búcsúztatták 1989. június 16-án, ami a politikai rendszerváltás történelmi nyitánya lett.
A kiállítási struktúra az elmúlt 130 évben folyamatosan alkalmazkodott a kor kihívásaihoz. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat által alapított, majd 1926-ban a Főváros tulajdonába, a háború után pedig állami kezelésbe került intézmény a történelmi Nemzeti Képzőművészeti Kiállítások és a szocialista korszak kezdetben ideológiailag terhelt, majd a sztálinista kánont megtörő, modernizálódó tárlatai után jutott el a jelenlegi működési formájáig. 2014 óta a Műcsarnok fenntartója a Magyar Művészeti Akadémia, ekkor indult el az öt műfajt ötéves váltásban bemutató Nemzeti Szalonok sorozata.
A 2020 és 2026 közötti legfrissebb időszak újabb rendkívüli kihívások elé állította a vezetést. A Covid-járvány kitörésekor a Műcsarnok az elsők között reagált a digitális térbe való átlépéssel: virtuális séták és online tárlatvezetések segítségével a bezárt falak mögül is elvitte a művészetet az otthonok biztonságába. A pandémiát követően sikeresen állt vissza az évi több mint húsz kiállítást számláló struktúra.
Kurátorok: Kondor-Szilágyi Mária, Szegő György