BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//yonder𝒏𝒊𝒕𝒆//Occurrence export//EN CALSCALE:GREGORIAN BEGIN:VEVENT UID:5626af4b50c8543601c562fb70beb303c1cddcfbd6a384aae4d140923ae29c12@event- watcher.grosmar.art DTSTAMP:20261109T124516Z DTSTART:20261009T150000Z DTEND:20261125T170000Z SUMMARY:Törékeny táj – Nagy Miklós fotókiállítása LOCATION:Corvin Galéria\, Budapest URL:https://yondernite.com/esemeny/torekeny-taj-nagy-miklos-fotokiallitasa- 2026-10-09 DESCRIPTION:yonder𝒏𝒊𝒕𝒆: https://yondernite.com/esemeny/torekeny -taj-nagy-miklos-fotokiallitasa-2026-10-09\n\nKezdés: 2026. 10. 09. 17:00 GMT+2 (Europe/Budapest)\n\nVége: 2026. 11. 25. 18:00 GMT+1 (Europe/Budap est)\n\nA naptárfájl a kezdést és a forrás szerinti befejezést tarta lmazza.\n\nEgyszeri naptármentés\; a későbbi változások nem frissül nek automatikusan. Indulás előtt ellenőrizd az eredeti eseményoldalt.\ n\nEredeti esemény: https://kulturliget.hu/esemenyek/torekeny-taj-nagy-mi klos-fotokiallitasa/\n\nAdatforrás: Erzsébetligeti Színház és Corvin Művelődési Ház\n\nAdatok ellenőrizve: 2026. 11. 02. 21:37 GMT+1 (Euro pe/Budapest)\n\nAz eredeti oldal leírása:\nParti Nagy Lajos beszéde\, m ely a 2026. október 9-én hangzott el a kiállítás megnyitóján\, az E rzsébetligeti Színházban: Törékeny táj (Nagy Miklós fotókiállít ása az Erzsébet-ligetben\, 2026 október 9-én) A táj változik vagy a néző? Természetesen mindkettő\, tájban a néző\, nézőben a táj. S talán alakulásnak kéne mondani\, át-\, vissza-\, át-\; mégátabb\, legátabb. A nézőnek van\, de van-e a tájnak életideje? Ha van\, ember i léptékkel lejár-e? Ha nincs\, ha örök\, mért kelti az elmúlás k épzetét? Derűs tájat talán ismerek\, de vidámat nem. Viszont azt gon dolom\, fényképezni mégis vidám dolog\, úton lenni\, karban tartani a kíváncsiságot\, féken tartani a rutint\, tudva\, hogy nélküle semmi nincs\, még szerencse se. Nagy Miklós e mostani\, sokadik kiállítás át a két éve meghalt Szüts Miklós emlékének ajánlotta. Aki ismeri Szüts Miklós munkáit és Nagy Miklós fényképeit\, kisebb-nagyobb tá rlatait\, annak számára ez az homage magától értetődő. E közelség gel kezdeni könnyű is\, nehéz is. Szüts a maga témáit\, tárgyait\, motívumait szívesen merítette fotókból\, nem ritkán a jóbarát fot óiból\, aki\, ezt hozzá kell tenni\, régóta műveinek avatott gyűjt ője\, ismerője. Hogy pontosabb legyek\, sokszor Nagy Miklós egy-egy fel vétele volt a kiindulópont\, az inspiráció\, amiből aztán a Szüts-k ép\, olaj\, később főleg akvarell elindult a maga titokzatos\, külön útjain. De ez fordítva is igaz\, Szüts világlátása\, tájérzékel ése hatott Nagy Miklósra. Hasonlóan különböznek és fordítva: kül önbözőképp hasonlítanak. Hozzám mindketten közel álltak és állna k\, volt szerencsém többször írni a munkáikról\, sőt\, a felkérés ükre beleírtam jónéhány képükbe\, saját verssorokat\, töredékeke t írtam a kész festményre\, a kész fotóra\, előbb Szüts\, majd Nagy Miklós munkáira. Igen különös kaland\, ha egy író az eleven kézí rásával sétál bele egy képbe –isten áldja a képzavart– \, s ez az autográf gesztus nem elsősorban nyelvi jelként\, kiolvasható szöve gként\, hanem alakzatként\, hurkozatként kezd létezni\, képpé válik a képen\, betűfecskék\, betűseregélyek vonulásává. Mikor előszö r láttam ezeket a tájfényképeket\, illetve: nem is tudom mikor volt va lójában ez az először \, amikor tehát mint e leendő kiállítás dar abjait mutatta meg fénytájait\, azt mondtam\, hát ezek egytől-egyig na gyon szépek\, noha pont az agyonkoptatott szép nemigen illik rájuk\, il letve illik\, de nem való. Később\, a kiállítás címéről beszélge tve\, Závada Pál első novelláskönyvének címe jutott eszembe: Mielő tt elsötétül – hogy ez jó cím volna\, de hát erősen foglalt. Tör ékeny tájak \, mondta kis idő múlva Nagy Miklós\, hogy ez jó lehetne \, csak kissé modorosnak találja. Elsőre nekem is annak tűnt\, de pont os volt\, tömören jellemezte e derengő és didergő fényszénrajzokat\ , másrészt nagyon címként hangzott. Annál is inkább\, mert nem könn yű ennek a rezzenetlen melankóliának\, de mondhatnám\, hogy pezsgő ki látástalanságnak címet adni\, a törékeny egy kényes jelző\, erőse n választékos\, ráadásul alliterál is a jelzett szóval\, ott van a s ok és az épp elég határán. A tájak ról meg lehullott a többesszám fölöslege\, maradt a táj. Tíz éve volt egy nagyszerű\, szocio-poeti kus kiállítása vaskapukból\, különféle kapuzatokból. Zártszelvén y – ez volt az ipari megnevezésük\, ha jól emlékszem. Közelment eze khez a különös\, szárnyas szögvasangyalokhoz\, s e közelnézet\, a p órusnézet alakzatain\, a kopás távlatain\, tájain volt mit meditálni a a nézőnek. E kiállításon a téma a nyitott szelvény\, a táj\, a t ávolság\, a messziség képei kapcsán a távlat közelsége s tán balj óssága. Egyik tárgy sem több vagy kevesebb. Továbbra is fotó és fes tmény határvidéke a helyszín\, miközben amit látunk\, bizony költé szet\, Arany János kifejezésével megannyi alaksejtelem \, vagy Kemény Zsigmond gyönyörű könyvcímét idekölcsönözve: megannyi ködkép a kedély láthatárán . Egyáltalán nem túlzás költészetet emlegetni\ , fényköltészetet. Nagy Miklós minden munkájában van valami melankó likus\, enyészeti borongás\, lírai tűnődés\, intenzív és kétkedő szemlélése némely dolgoknak\, együtt-állásoknak\, legyenek azok ter vezettek vagy véletlenek. Talán megtervezett véletlent mondanék. Kész enléti véletlent pontosabban: a fényképész készen áll\, hogy rögz ítse a véletlent\, majd száz véletlenből kinagyítsa azt\, amit aztá n a kivágás\, a keret\, az alkalom felruház szükségszerűséggel. Ami t jónak lát – ez persze felveti a kérdést\, hogy hol születik a fot ómű\, az exponálás pillanatában vagy jóval utóbb\, az asztalon\, a műhelyben\, továbbá\, hogy mi emeli ki a sokból\, de ez végképp túl megy a mai megnyitó kompetenciáján. A táj van\, nem kérdi\, nézed-e\ , másrészt a mindenkori néző teremti újra magában a tapasztalataibó l\, a képzeletéből\, előzetes tudásából\, pillanatnyi affinitásáb ól. A fotóművész „csak” felajánlja látásmódját\, megmutat né mely fényeket\, homályokat\, mennyei viszonylatokat az ég foltozatán: ez út\, ez autógumi- és cipőnyom\, ez jegenyefa\, ez sár\, ez tócsa tótágas-fákkal\, ez hegykúp felhők mögül megvilágítva\, ez fasor őszi púderfényekkel. Fénytisztás\, árnyékvadon. Táj az\, amit az e mber törékeny\, bár lebírhatatlan képzelete tájjá néz — tájjá nézni a vaskaput\, az utcakövet\, a vakolatot\, és (ez sem kis feladat\ , noha kézenfekvő) tájjá nézni a tájat. Akár egy ilyen kiállítás on. Magunkba nézni\, rögzíteni a maga törékenységében. A saját tap asztalat\, érzemény részévé tenni a pillanatot\, megállítani és á ramoltatni tovább az emlékezet zegzugaiban. De hát ezért néz az ember képeket\, például ilyen nagyszerű fotókat\, mint Nagy Miklós fényv ersei. Parti Nagy Lajos END:VEVENT END:VCALENDAR