Rachmaninov
d-moll scherzo
Rachmaninov
Rapszódia egy Paganini-témára, op. 43
szünet
Rachmaninov
II. (e-moll) szimfónia, op. 27
Szergej Rachmaninov (1873–1943) d-moll scherzója 1888-ban keletkezett – egy tizenöt éves kamasz műve. A mesterien megkomponált darab Mendelssohn Szentivánéji álom-kísérőzenéje Scherzo tételének – a mendelssohni „tündérscherzo” prototípusának – hatását tükrözi, még a fuvola „repdeső” dallamának kiemelt szerepe is erre utal. A második számmal a pálya végére ugrunk: a Rapszódia egy Paganini-témára a zeneszerző életének utolsó évtizedében, 1934-ben született a svájci Villa Senar falai között, és bár műfajmegjelölésében a rapszódia szó szerepel, valójában nagyszabású variációsorozat, amely huszonnégy briliáns változatban dolgozza fel a korszakalkotó „ördöghegedűs” és zeneszerző, Niccolò Paganini (1782–1840) sokakat inspiráló, virtuóz hegedűcapriccióinak utolsó tételét, a 24. (a-moll) caprice-t. A második részt kitöltő záró szám az első kettő között született: a 2. (e-moll) szimfónia évszáma 1907. Ez Rachmaninov életművének egyik legnagyobb szabású és legnépszerűbb alkotása, amelynek négy tételét erős motivikus kapcsolódások fűzik egybe. A fiatal kínai zongoraművésznő, Wynona Yinuo Wang nemzetközi karrierjének meghatározó lendületet adott, amikor 2018-ban megnyerte a New York-i Concert Artists Guild nemzetközi zongoraversenyét. A világszerte sikereket arató és a magyar közönség körében is rendkívül népszerű olasz dirigens, a Nemzeti Filharmonikusok első állandó vendégkarmestere, Carlo Montanaro univerzális muzsikus, ám különlegesen otthonos az olyan szenvedélyes és érzelemgazdag zenében, amilyen Rachmaninové.
Rendező: Nemzeti Filharmonikusok