A tárlat a művész több évtizedes életművéről kíván átfogó képet adni – mintegy másfélszáz alkotással – a pálya meghatározó korszakain keresztül. Kelemen Károly munkássága a hazai neoavantgárd és a posztmodern fordulat egyik legmeghatározóbb teljesítménye. A művész a hetvenes évek konceptuális kísérleteit követően – eljutva a tárgynélküli művészet és a kiállítási „nulla pont” végső határaiig – tudatosan tért vissza a táblaképhez és a fizikai tárgyalkotáshoz. Pályájának a korai, konceptuális szakaszát a kiállításon a Drozdik Orsolya által készített, nyilvánosan eddig be nem mutatott videóinterjú legjellemzőbb részletei idézik fel annak érdekében, hogy a látogatók jobban megérthessék Kelemen teoretizáló festészetétnek hátterét. Alkotói filozófiájának középpontjában az egocentrikus „alanyi” festészet határozott elutasítása áll. Helyette az appropriation art (kisajátítás, idézés) és a kritikai reflexió válik mondanivalójának magjává.
Művészetének egyik védjegyévé váló „radírkép” eljárását Kelemen maga fejlesztette ki. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján született, radírral vászonra felvitt, majd részben kitörölt, az avantgárd klasszikusait (Warhol, Beuys, Pollock) megidéző és azokat destruáló hiperrealista képek technikájához a 2000-es évek elején visszatért, és alkotta meg Kitörölhetetlen kommunizmus című sorozatát.
Az 1981-ben induló Új szenzibilitás kiállításokon Hegyi Lóránd kiemelt szerepet szánt Kelemen Károlynak, mint olyan alkotónak, aki Magyarországon elsőként vetette fel a modernizmus és az avantgárd válságának kérdését, és aki a konceptualizmussal szemben az anyagérzékenységet, és a szubjektív historizmust képviseli.
A monokróm radírképeket követően Kelemen festészete mind inkább kiszínesedett. A monumentális tarot-kártyaképeket követte a nyolcvanas évek derekán a Teddybär-figura univerzális ikonná emelésével vásznain. A művészettörténeti emlékezettel és az avantgárd „múzeumi művészetté válásával” folytatott polémia csúcspontját Pablo Picasso Avignoni kisasszonyok című, az avantgárd forradalmat elindító művének reflexív variációi jelentik.
1997-es nonfiguratív sorozatában üvegszemeket ragasztott a vászonra, amely egyszerre jelenítette meg a Kelemen számára „halott absztrakt” festészet „élővé tételét”, valamint hívta fel a figyelmet a néző és mű viszonyának kölcsönösségére. 2006-os Kassák-sorozatában Bortnyik Sándor linómetszetét színezte újra, mintegy parafrazeálva és visszájára fordítva Andy Warhol saját korának sztárjairól készült portrésorozatait.
A kiállítás szervesen kapcsolja össze a teoretikus mélységet és a vizuális vonzerőt: megmutatja, miként válik a klasszikusok átírása, rombolása és újraépítése egy egyedülálló, szubjektív historizmus alapjává.
Kurátor: Rockenbauer Zoltán
Szegő György bevezetője (opens in a new tab)
Hegyi Lóránd megnyitó beszéde (videó) (opens in a new tab)
A borítóképen: Kelemen Károly: Szanitéc Teddy tolja Baselitz talicskáján Picasso palettáját, 2002, olaj, vászon, 130 × 130 cm
részlet
Kapcsolódó programok
október22.
18.00
19.00
TELTHÁZ! Rockenbauer Zoltán művészettörténész nyitó kurátori tárlatvezetése Kelemen Károly Idézőjelek című kiállításán
TELTHÁZ! Rockenbauer Zoltán művészettörténész nyitó kurátori tárlatvezetése Kelemen Károly Idézőjelek című kiállításán