Halász András Munkácsy-díjas festőművész előadása
Szadai Tézisek
A cím Erdély Marly-i téziseire utal. Ott voltam… közben már el is felejtettem, de szerencsére a Google-ban a teljes írás megtalálható. Ennek ellenére fontosabb a szelektív memóriám.
Amúgy ezeket a sorokat most Szadán, Székely Bertalan sírjának közelében írom…
Marlyt mint helyszínt a Magyar Műhely választotta, talán mert jól hangzik. A szadai tézisek már csak halvány utánérzés, de legalább van magyarázata. Bp.-i lakásom felújítását itt vészelem át.
Tézisek:
0 ….. A kérdés (EM után szabadon), hogy eldönthetjük, mi a Művészet, vagy csak választhatunk a „globális szupermarket polcairól”. Nem mindegy? Ha már nem lehet definiálni, akkor döntésről sem lehet szó.
00 Adott körülményeinket tekintve, akár M.o.-n, akár bárhol a világon, semmilyen döntésre nincs lehetőség. Sokan gondolhatják, hogy a politikai vezérek, diktátorok önkényesen döntenek, de nem.
Ők is csak választanak a lehetőségek között, ízlés, főleg ambíció függvényében.
000… A művészetben csak ambíció szerinti választás lehetséges. Az ízlésnek nincs jelentősége… a politikában még akadnak szereplők, akiknek esztétikai igényeik is vannak. Rendszerint valami elavult, elhomályosult emlékek diktátuma, – szelektív memória – prepubertáns maradéka.
0….. 6 éves korom óta foglalkozom képzőművészettel – a személyiségem nem fejlődött… legfeljebb a kézügyességem, amit az ambíciómnak köszönhetek. Nem akartam sem tűzoltó, sem katona lenni. Az eszközhasználatban való jártasság és tanulás kizárólag a célszerűséget szolgálta és egyfajta folyamatos tehermentesítést. Elsősorban az elfogadhatóságot és pozíciószerzést tekintettem célnak.
000….Ízlésvilágom csak fiziológiás preferenciák, például vannak ételek, amiket nem szeretek, mégis ha a létezésem függ tőle, akkor azokat sem utasítom vissza.Van-e az ilyen természetű kijelentéseknek értelme, hordoznak-e valamilyen közérdekű tartalmat?
0…..„ment-e könyvek által elébb a világ?” – kérdezte a költő.
00….Túl sok szó esik az AI-ról…. Elég! Van, működik és kész!
000…..Globális unalom…. Az iszlám inváziója izgalmasabb, de az ellene való küzdelem veszélyesebb.
00….A művészet természetesen valahogy becsempészi a politikát az esztétikába…. Vagy esztétizálja a politikát (TGM után szabadon).
00….A Művészet – mint olyan – csak növekszik. Viszont a hangyák sem építik a bolyt a végtelenségig.
0000…..Valahol majd vége lesz valaminek, amiről nem tudjuk, hogy micsoda…. .
0….Folyamatos rezignáció (Kierkegaard-sejtés), se nem szórakoztat, se nem nevel, „egyenes derékkal süllyedünk”.
0….„Elveszett aura” (Walter Benjamin)….. 80 éve nincs, ami elveszne.
0….Energia a művészetben még csak át sem alakul, már elveszett.
0000….A társadalomban betöltött pozíciók a lendkerekes nyuszik ügyességén múlnak.
Az előadásban természetesen – a téziseket – példákkal illusztrálom vagy fejtem ki, főleg amit életszerűnek ítélek meg, akár aktuális, akár utópikus.
Erdély Miklós forradalmi pesszimistának vallotta magát. A forradalma győzött.
Viszont nem tudhatta, hogy Magyarország az öngyilkosságok számában a 2000-es évek után a második helyre került… Japán megelőzött minket. Természetesen a statisztikák nem mindig megbízhatók, de nem sok köze van a Művészethez, legfeljebb a nemzeti büszkeségen esik csorba.
Ami a művészetet illeti, kisebb-nagyobb mértékben folyamatosan működik M.o.-n a kontraszelekciótól függően. Az utóbbi időben – úgy látszik – a „teljes foglalkoztatás” megvalósul, semmi ok az öngyilkosságra.
Az előadás elkerülhetetlen politikai indulatokat is indukálhat, de az én beszédpozíciómból a különböző művészeti intézmények alakulásában nem vagyok érdekelt.
Nagymama szekrénye 1978, a Vallás c. kiállítás-akció, Budapest, 185 cm x 140 cm, olaj, vászon. Magántulajdonban.
Megjegyzések:
Az előadás során kerülöm a személyeskedést, hacsak nem elengedhetetlen. A 25 éves nemzetközi tapasztalataim nézőpontok a hazai művészeti élet megítélésében. A hivatkozások elkerülhetetlenek, annál is inkább, mert a magyar művészet és gyakorlat mindig külső inspirációkból született és születik.
A részvétel díjtalan!