A Színház- és Filmművészeti Egyetem 2014-ben végzett fizikai színházi rendező-koreográfus osztályának előadása Arany János klasszikusa nyomán. „Az igazi kihívást az jelentette, hogy hogyan tudunk egy klasszikus, veretes művet megszólaltatni a kortárs színház nyelvén.”
(Horváth Csaba)
Egy sárga tornaszőnyeg, egy iskolai szék, egy felmosó vödör és pár ütött-kopott ablakkeret. Ezeknek a banális és iskolai hangulatot idéző tárgynak a társaságában, fejenállások, guggolások, vigyázzállások és fekvőtámaszok rengetegében hangzik fel egy 176 évvel ezelőtt megírt szöveg: Arany János Toldija – immár tíz éve.
Az előadás során a teljes Arany-mű elhangzik, miközben a mozgás, a zene, a tánc és a szöveg is szerves részévé válik.
Az eredeti írói szándék szerint is több generációnak szóló mű az első szótól az utolsóig elhangzik színpadon. Valamennyi kaland, akció és hangulat megelevenedik: az emblematikussá vált jelenet a malomkővel, a farkaskaland, az üldözés, Toldi György ármánya; de eljutunk a pesti utcákig, feltűnik a bika, a cseh vitéz, a magyar király nemes alakja, elénk tárul a nagyvárosba tévedt parasztgyerek hontalansága, a gyermekeit vesztett anya fájdalma – mindezt kifinomult és komplex eszközrendszerrel idézi meg a társulat, veretes verbalitásában és radikálisan nyers vizualitással.
A mozgás, a zene és a próza hármas egységének összhangzata teremti meg az előadás rendkívüli hangulatát. Ezt, az új világokat megnyitó együttállást teszi még teljesebbé a Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas, Kiváló Művész, Dresch Mihály zenéje. Az előadás egy része Nagy Norbert megzenésítésében, ének formájában hallható.