Két olyan művet szólaltat meg csellón és zongorán Leczky Marcel csellóművész és Farkas Botond zongoraművész, amelyet eredetileg nem csellóra írtak.
Az első Franz Schubert úgynevezett Arpeggione-szonátája, amely egy mára szinte teljesen eltűnt hangszerre, az arpeggionéra készült. Noha ez a különleges instrumentum Schubert idejében rövid ideig divatba jött, ma már alig akad valaki, aki meg tudja szólaltatni. Nem véletlen, hogy a mai közönség elsősorban a cselló-zongora-változatot ismeri, sőt, sokak számára már ez jelenti az eredeti művet.
A második darab, César Franck A-dúr szonátája viszont hegedű-zongora-változatban él a zenehallgatók emlékezetében. Ezért is várom kíváncsian, hogyan szólaltatja meg ezt a két remek tehetségű fiatal művész Jules Delsart csellóátiratában.
Mert vajon mindig a megszokottat kell hallanunk? Nem segíthet-e egy mű megértésében, ha olykor ismeretlen utakon közelítünk hozzá? Meggyőződésem, hogy igen! Ahogyan egy festményt is szemlélhetünk közelről vagy távolról, úgy egy jól ismert zeneműhöz is közelebb kerülhetünk, ha más-más előadásban vagy feldolgozásban halljuk.
Úgyhogy jöjjenek el, fedezzék föl Schubert és Franck korszakos műveit, és ne riadjanak vissza attól, ha ezúttal kissé más „öltözetben” jelennek meg Önök előtt!
Műsor:
Schubert, Franz: Arpeggione szonáta, D. 821.
Franck, César: A-dúr szonáta Jules Delsart átiratában csellóra és zongorára.
Leczky Marcel - gordonka
Farkas Botond - zongora