A Cirkusz című kortárs táncszínházi produkciót Müller Péter Isten Bohócai című regénye ihlette. A történet egy különleges, képzeletbeli helyzetből indul: egy lebontásra ítélt cirkusz utolsó estéjén járunk. A porondon a bohócok mestere utoljára gyűjti maga köré tanítványait, hogy táncon és játékon keresztül átadja mindazt a tudást, amit egy életen át gyűjtött.
Ez az este egyszerre búcsú és beavatás. A mester nemcsak a cirkusz és a színház titkait osztja meg tanítványaival, hanem az élet fontos tanulságait is: az együttérzésről, a szeretet erejéről és arról,
hogyan lehet a művészeten keresztül kapcsolatot teremteni az emberekkel.
A darab hangulatában egy különleges, szimbolikus pillanatot idéz meg: egy utolsó közös alkalmat, amikor a tudás, a tapasztalat és az emberi értékek átadódnak egyik generációtól a másiknak.
Egerházi Attila koreográfiájában a Cirkusz egyszerre játékos és megható utazás a színház és az élet világában, ahol a humor, az érzelmek és a mozdulatok együtt mesélnek a mesterről, a
tanítványokról és a művészet varázsáról.