Ha valami (vagy valaki) tetszik nekünk, ránézünk, és egyszeriben, - nem is tudjuk, miért -, jókedvünk lesz tőle, átmelegszik a szívünk, és úgy érezzük, még sokáig lenne jó így nézni, nézni.
Hősünkre senki nem néz szívesen.
Hősünkről nem is igen tudni, miféle szerzet.
Hősünknek sehol sincs maradása.
Hősünk tehát vándorol.
Keresi a helyét.
Keresi a szépet.
Keres valakit, aki őszinte örömmel tudna ránézni.
A(z) Mesebolt Bábszínház előadása