XXIV. Fridolin nem túl jó uralkodó: szeret színházba járni, élvezi az életet, és komolytalan a gondolkodása – nem csoda, ha megbuktatják. Hogy ki jön a helyére? Egy sárgarépa a veteményesből, egy szimpla gyökér, aki magát Répakirálynak nevezi, és akit, ki tudja, miért, rögvest mindenki istenít. Fridolin néhány segítőjével menekülni kényszerül, és útja során az ókori Pompejitől a hangyák birodalmáig mindenhová elmegy, hogy megtalálja az ellenszert az országban eluralkodó elmebajra. Vajon van-e a jó kormányzásnak bevált receptje? Mi számít normálisnak, ha mindenki megőrült? És emlékszik-e még bárki a népi bölcsességre, mely szerint előbb-utóbb minden zöldség megy a levesbe?
Jacques Offenbach és Victorien Sardou operettbe ágyazott politikai szatíráját 1872-ben mutatták be Párizsban. Magyar nyelven először most, a Budaörsi Latinovits Színházban kerül műsorra.
Játsszák: Sas Zoltán, Böröndi Bence, Szaplonczay Mária m.v., Mertz Tibor, Juhász Vince, Szőts Orsi, Spolarics Andrea, Fröhlich Kristóf, Bregyán Péter / Téri Sándor m.v., Bohoczki Sára, Chován Gábor, Ilyés Róbert, Bognár Anna m.v., Gellért Dorottya m.v., Kerek Dávid m.v.
Zenészek:
Furák Péter / Grósz Zsuzsanna (billentyű)
Pusztai Csaba / Adamecz József (dob)
Sonkovics Lóránd / Huszti Boldizsár / Tarkó Tamás (trombita)
Tóth Balázs / Badacsonyi Péter (kürt)
Donáczi Cseperke / Kertész Endre (cselló)
Cseri Kristóf / Káldy Márton (hegedű)
Pál Gábor / Molnár Péter (basszusgitár)
Ablonczy Keve / Bartek Zsolt / Erdélyi Balázs (klarinét / szaxofon)