XXIV. Fridolin nem túl jó uralkodó: szeret színházba járni, élvezi az életet, és komolytalan a gondolkodása – nem csoda, ha megbuktatják. Hogy ki jön a helyére? Egy sárgarépa a veteményesből, egy szimpla gyökér, aki magát Répakirálynak nevezi, és akit, ki tudja, miért, rögvest mindenki istenít. Fridolin néhány segítőjével menekülni kényszerül, és útja során az ókori Pompejitől a hangyák birodalmáig mindenhová elmegy, hogy megtalálja az ellenszert az országban eluralkodó elmebajra. Vajon van-e a jó kormányzásnak bevált receptje? Mi számít normálisnak, ha mindenki megőrült? És emlékszik-e még bárki a népi bölcsességre, mely szerint előbb-utóbb minden zöldség megy a levesbe?
Jacques Offenbach és Victorien Sardou operettbe ágyazott politikai szatíráját 1872-ben mutatták be Párizsban. Magyar nyelven először most, a Budaörsi Latinovits Színházban kerül műsorra.
Játsszák: Sas Zoltán, Böröndi Bence, Szaplonczay Mária m.v., Mertz Tibor, Juhász Vince, Szőts Orsi, Spolarics Andrea, Fröhlich Kristóf, Bregyán Péter, Bohoczki Sára, Chován Gábor, Ilyés Róbert, Bognár Anna m.v., Gellért Dorottya m.v., Kerek Dávid m.v.
Zenészek:
Furák Péter / Grósz Zsuzsanna (billentyű)
Pusztai Csaba / Adamecz József (dob)
Sonkovics Lóránd / Huszti Boldizsár / Tarkó Tamás (trombita)
Tóth Balázs / Badacsonyi Péter (kürt)
Donáczi Cseperke / Kertész Endre (cselló)
Cseri Kristóf / Káldy Márton (hegedű)
Pál Gábor / Molnár Péter (basszusgitár)
Ablonczy Keve / Bartek Zsolt / Erdélyi Balázs (klarinét / szaxofon)