A bor dicsérete

A bor több mint ital: ősi szimbólum, valami teljesség, amelyben egyszerre lüktet föld és ég, test és lélek az elmúlás és az élet. Az előadás nem a folklórból ránk hagyományozódott emlékek sorozatát mutatja, hanem a bor titkát kutatja: hiszen egy kortyban ott a szentség, az áldozat, az ünnep, a mámor, a derű és a vigasz. Dionüszosz ünneptől az Utolsó vacsoráig rajzolódik az ív, hajolnak a vesszők futnak a dűlők, sorjáznak a hordók. A tánc rítussá válik, a pohár emelése imává, a koccintás összekapaszkodó sorsokká. A bor egyszerre profán és szakrális, tükör melyben megcsillan az emberi létezés csaknem teljessége. Az előadás nem magyaráz, hanem ízlelésre hív. Daliás savakra, fűszeres melegségre, régi bőrkabát és csokoládé ízekre, barackvirág illatra, amely parfümös és pimasz. A tannin szerkezet ködösen őszbe hajló, majd az utolsó korty, mely szívet melengetően lecsengő... Preludium Istenek itala Átváltozás A világ kocsmája A Szőlő Sommelier dalok - a boros üvegek hátuljáról Gondold meg és igyál Fátyol alatt A Hordó Egy pohár az asztalon maradt A Bor A pince előtt Vacsora kertben Az előadás szellemi terét Hamvas Béla és az általa megfogalmazott a „bor, mint szentség” gondolat inspirálja. A műsorban elhangzanak Mihályi Gábor írásai, valamint részlet Erkel Ferenc Bánk Bán c. művéből (szöveg: Egressy Béni) és egy átirat Carl Orff Carmina Burana c. műve alapján (a kórus Weöres Sándor fordítását énekli). Fotók és trailer: HYPE Stáb Az előadást két szereposztásban játsszuk!