Angol nyelven, magyar felirattal ※ in English with Hungarian subtitles
A londoni Királyi Művészeti Akadémia a bostoni Szépművészeti Múzeummal együttműködve első alkalommal gyűjtötte össze és mutatta be 2019. október 27. és 2020. január 26. között Lucian Freud önarcképeit. A kiállítás több mint 50 festményt, nyomtatványt és rajzot vonultatott fel a kortárs brit művészet 2011-ben elhunyt mesterétől, Sigmund Freud unokájától. Napjaink világhírű festője azok közé a XX. századi művészek közé tartozott, akik évtizedeken át következetesen irányították figyelmüket újból és újból önmagukra, s folyamatosan rögzítették önképük változásait.
Amikor megkérdezték Lucian Freudtól, hogy jó modellje-e önmagának, azt válaszolta: „Nem, nem fogadom el azt, amivel akkor szembesülök, amikor magamra nézek; és már itt kezdődik a probléma.” Éppen ez a „probléma” az, ami Freud önarcképeit annyira lenyűgözővé teszi. Minden képével újrakezdte önmaga megfogalmazását.
A kiállítás hét évtized műveit gyűjti egybe, a legkorábbi kép 1939-ben, a legutolsó pedig 64 évvel később készült. A válogatás lenyűgöző betekintést nyújt mind az alkotó pszichéjébe, mind művészi fejlődésébe. A képek nemcsak az öregedés folyamatáról számolnak be, de az önreprezentáció, az önértékelés változásait is tükrözik. Ifjúságában még görög hősnek, Acteonnak látjuk a festőt, végül pedig megereszkedett öregembernek, aki meztelenül áll velünk szemben fűző nélküli bakancsában. Alkotói módszereit a vonalak által dominált, korai grafikus hatású munkáitól egészen a vastag ecsetvonásokból épülő, pasztózus festményekig követhetjük, amelyekben megtalálta a maga stílusát.
Lucian Freud számára a nézés, a megfigyelés aktusával a mindenséget fogja át a tekintet. A kiállításról készült film egyedülálló lehetőség egy nagy kortárs mester művészetének és gondolkodásának megismerésére.
In collaboration with the Museum of Fine Arts in Boston, London’s Royal Academy of Arts brought together and exhibited Lucian Freud’s self-portraits for the first time, from 27 October 2019 to 26 January 2020. The exhibition featured more than 50 paintings, prints and drawings by the master of contemporary British art, who died in 2011 and was the grandson of Sigmund Freud. One of the world’s most celebrated painters, Lucian Freud belonged to a group of 20th-century artists who consistently turned their attention towards themselves over several decades, documenting the changing nature of their self-image.
When Lucian Freud was asked whether he made a good model for himself, he replied: “No, I don’t accept what I see when I look at myself; and that is where the problem begins.” It is precisely this “problem” that makes Freud’s self-portraits so fascinating. With every painting, he began the process of defining himself anew.
The exhibition brings together works spanning seven decades, from his earliest portrait, painted in 1939, to his last, created 64 years later. The selection offers a remarkable insight into both the artist’s psyche and his artistic development. His paintings document not only the ageing process but also changing attitudes towards self-representation and self-esteem. In his youth, the artist depicts himself as the Greek hero Actaeon; in his later years, he appears as a frail, ageing man standing naked before us in untied boots. The exhibition traces his artistic methods from his early works, dominated by lines and characterised by a graphic quality, to the heavily textured paintings built up with thick, impasto brushstrokes, through which he ultimately found his distinctive style.
For Lucian Freud, the act of looking and observing was a way of encompassing the world through the gaze. This exhibition film offers a unique opportunity to explore the art and thinking of one of the great masters of contemporary art.