Wilma többet akar

Wilma a negyvenes évei közepén jár, és a kilencvenes évek végén a brandenburgi Lausitzban él. Egy héten belül elveszíti az állását, és rajtakapja a férjét, Alexet. Nem gyűjt erőt, nem tervez, nem vár tavaszig: hirtelen elhatározásból Bécsbe megy. Ott munkát talál, beköltözik egy bohém lakóközösségbe, és végül egy nagy hagyományú tánciskolában kezd tanítani. A film nem a nagy visszavágásról szól, hanem arról a sokkal kevésbé filmszerű dologról, hogy valaki abban az életkorban kezdi újra, amikor már nem szokás. A filmet Maren-Kea Freese írta és rendezte, ez a harmadik nagyjátékfilmje. A választott időpont és helyszín nem díszlet: a kilencvenes évek végi Lausitz az a régió, ahol az újraegyesítés után a bányászat és vele együtt a munkahelyek nagy része eltűnt, vagyis Wilma magánéleti összeomlása egy egész vidék helyzetével esik egybe. A német kritika épp azt emelte ki, hogy a film ezt ostalgia nélkül kezeli — nem a letűnt kelet-német világot sajnálja, hanem egy embert követ, akinek dolga van. A főszerepben Fritzi Haberlandt , a német színház és film egyik legerősebb színésznője, és a kritikák ebben egyetértenek: a film rajta áll, és meg is áll. Mellette Thomas Gerber, Stephan Grossmann és Meret Engelhardt látható. A filmet a német–lengyel–cseh határvidéken rendezett Neiße Filmfestivalon közönségdíjjal jutalmazták — vagyis éppen azon a vidéken, amelynek a mindennapjairól szól. A fogadtatás nem egyhangú. A Filmdienst realistának és humorosnak nevezte, egy másik kritika viszont kelet-német kliséket vet a szemére, és azt írja, hogy a filmet a főszereplője menti meg. Többen a tempót is lassúnak találták: a történet inkább epizódokból áll össze, mint hagyományos feszültséggörbéből. Aki ebben a formában szeret filmet nézni, annak ez előny, nem hiba.