Variációk 3.

CSODA. SZÍNES HARMÓNIA. Kamarakoncertek Schubert d-moll kvartettje – benne a saját dalát variációs formában feldolgozó lassú tétellel – mára a legnépszerűbb vonósnégyessé vált, nagyon valószínű, hogy ebből a darabból készült a legtöbb lemezfelvétel, és kivétel nélkül minden vonósnégyes repertoáron tartja. Aligha kell tehát azon csodálkozni, hogy egy elsősorban szimfonikus zenét játszó hegedűs, brácsás vagy csellista előadóként is szeretné kivenni a részét ebből a csodából. A koncert második felében megszólaltatott vonósnégyes, Mendelssohn f-moll kvartettje a szerző utolsó nagyobb lélegzetű kompozíciója, és akár ez a mű is viselhetné „A halál és a lányka” alcímet, hiszen a mű tisztelgés a nővér, Fanny Mendelssohn emléke előtt. Az est különlegessége az osztrák karmester és zeneszerző, Siegmund von Hausegger (1872 – 1948) Három dala. A grazi születésű mester stílusát a kortársak Richard Strausséhoz hasonlították. S. v. Hausegger: Három dal Hajdú Diána (ének), Fajd Gergő (brácsa), Mali Emese (zongora) F. Schubert: d-moll, „A halál és a lányka” vonósnégyes, D. 810. Csonka Balázs, Kovács Péter (hegedű), Fajd Gergő (brácsa), Háry Péter (cselló) Mendelssohn: f-moll vonósnégyes, op. 80. Nyári László, Szabó Gergely (hegedű), Máté Győző (brácsa), Matuska Flóra (cselló)