Űr a szívemben

A húszéves Joachimot a bátyja halála döntötte le a lábáról: a fiú autóbalesetben halt meg. Joachim otthagyja az észak-németországi szülői házat, és Münchenbe költözik, ahol felveszik az Otto Falckenberg színművészeti iskolába — csak éppen az oktatással nem tud mit kezdeni. A tartást nem az iskolában találja meg, hanem a nagyszülei villájában, ahová beköltözik. Ott szigorú napi rituálék, különös családi szokások és meglehetősen bőséges alkoholfogyasztás szabja meg a hétköznapokat, és ebben a házban kezd el lassan újra működni. A film alapja Joachim Meyerhoff 2015-ben megjelent regénye. Meyerhoff a Burgtheater és a Schaubühne színésze, aki közben legalább annyira sikeres íróként is: önéletrajzi regényciklusának ez a harmadik kötete, és valóban a saját müncheni színisulis évei állnak benne, a nagyszülei házában töltött időszakkal együtt. A cím egy Goethe-idézet. A Werther ből származik, és a filmben a nagyapa mondja ki a teljes sort: „Ach, diese Lücke, diese entsetzliche Lücke, die ich hier in meinem Busen fühle!" A regényben ez a hiány mindazoké, akiket Meyerhoff korán elveszített — először a bátyját, aztán az apját, végül a szeretett nagyszüleit. A magyar cím a sor második felét adja vissza. A film mögött azonban van még egy réteg, amelyről érdemes tudni. Simon Verhoeven a nagymamát a saját édesanyjával, Senta Bergerrel játszatta el, és a filmet azután forgatta, hogy az apja, Michael Verhoeven rendező 2024 áprilisában meghalt. Verhoeven a legérzelmesebb filmjének nevezte, és arról beszélt, hogy a forgatáson rendezőként és színésznőként találkoztak, nem annyira anyaként és fiaként. Így a hiányról szóló film maga is egy frissen keletkezett hiány körül készült. A főszerepben Bruno Alexander látható, a nagyapát Michael Wittenborn játssza, és a hármuk közötti kémia az, amit a német kritika a legtöbbet emleget. A további szerepekben Laura Tonke és Devid Striesow (a szülők), valamint Karoline Herfurth, Anne Ratte-Polle és Tom Schilling. A német kritika egyszerre családi komédiának, színházi drámának és felnövéstörténetnek írja a filmet; a Filmdienst „megtekintésre ajánlott" minősítést adott rá. Németországban 2026 januárjában került a mozikba.