1976 nyara, Cape Cod. Anthony Bourdain tizenkilenc éves, írónak készül, és egy provincetowni étterem konyhájában vállal nyári munkát. A tulajdonos-séf, egy brazil származású férfi veszi a szárnyai alá. Ennyi a film — se utazás, se televízió, se hírnév. A történet évtizedekkel azelőtt véget ér, hogy bármi elkezdődött volna abból, amiről Bourdaint ismerni lehet.
Aki nem ismeri a nevet: Anthony Bourdain 1956-ban született New Yorkban, és két évtizedet töltött New York-i konyhákban, végül a Brasserie Les Halles séfje lett. 1999-ben jelent meg egy írása a New Yorkerben arról, mi zajlik valójában az éttermek konyhájában — ebből nőtt ki a Kitchen Confidential (2000), a könyv, amely negyvennégy évesen egy csapásra ismertté tette, és amely után a közönség másképp nézett a vendéglátásra. Innen került a televízióba: az A Cook's Tour, a No Reservations, majd 2013-tól a CNN-en futó, Emmy-díjas Parts Unknown tette világszerte ismert alakká. A műsorai látszólag az evésről szóltak, valójában viszont az emberekről, akik főznek: Bourdain az utazást nem fogyasztásnak tekintette, hanem meghallgatásnak, és nem félt attól, hogy politikáról beszéljen egy tál leves fölött. 2018-ban, hatvanegy évesen halt meg. A Tony huszonnégy évvel a Kitchen Confidential előtt játszódik — akkor, amikor mindebből még semmi nem látszott.
A film egy idézettel indul, magától Bourdaintől, a Kitchen Confidentialből: „Őszintén szólva elkényeztetett, nyomorult, nárcisztikus, önpusztító és felelőtlen kis tuskó voltam, akire ráfért volna egy komoly fenékbe rúgás." Ez a mondat a film működési elve. Matt Johnson tudatosan kerülte a kegyeletes életrajzot: szerinte az életműhöz és a legendához túl sok teher tapad, ezért inkább azt az egy nyarat vette elő, amikor a főhős még csak egy elviselhetetlen kamasz volt. A rendező a saját életéből is beletett valamit — a filmbeli, rosszalló anya alakja nem Bourdain anyjáról, hanem az övéről mintázott.
Matt Johnson kanadai rendező, akit itthon leginkább a BlackBerry (2023) tett ismertté; korábbi filmjei, a The Dirties (2013) és az Operation Avalanche (2016) is ugyanabból a kézikamerás, kaotikus, komikus energiából dolgoztak. A Tony az első munkája, amelyben nem a saját szereplőgárdájával és nem gerillamódszerekkel forgatott.
A címszerepben Dominic Sessa látható, aki a Hátrahagyottak (The Holdovers) óta most kapta az első főszerepét; a séfet Antonio Banderas alakítja. Mellettük Emilia Jones, Leo Woodall, Rich Sommer, Dagmara Domińczyk és Stavros Halkias szerepel. Az operatőr Michael Bauman.
A filmet az A24 mutatta be 2026 augusztusában. A fogadtatás erős, de nem egyöntetű: több kritikus szerint Johnsonnak sikerült elkerülnie a hagyományos életrajzi film csapdáit, mások viszont azt vetik a szemére, hogy túl szeretetteljesen néz a főhősére — a Rolling Stone recenzense egyenesen úgy fogalmazott, hogy ez nem életrajzi film, hanem szuperhős-eredettörténet. Ami közös a véleményekben: hogy Sessa alakítása viszi a filmet.