Szomjas György: Falfúró (1986)

A nyolcvanas években érzékelhetően változott a világunk. Az új jelszó: „Aki dolgozik, az boldogul”. Ki így, ki úgy. Magánvállalkozók, GMK-k, fusizók és egyéb önkizsákmányolók keresik a módját, hogy a felpuhult, de még létező kádárizmusban élhető világocskákat teremtsenek. Szomjas György már az előző filmjében is (Könnyű testi sértés, 1983) azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy miként működnek ezek az élőhelyek. A „biotóp” itt a lakótelep. A Panel. Szomjas ismét kitalált egy új filmnyelvet. Lyukspecialistánk, Géza lyukakat fúr a szegekkel át nem hatolható betonfalakba. Mókás. De az igazi kaland a körülötte zsizsegő élet, amely belevész a mindenhonnan világló tévéképernyőkbe, reklámokba, a híreket helyettesítő pletykákba, susmorgásokba. Egy olyan világ, ahol sem a toronyházak, sem a vágyak nem érnek az égig. Magyar nyelven, felirat nélkül. A vetítés és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik. Rendező: Müpa