színházterem
tánc, rendrakás
Egy 57 éves nő, aki három éve hibernálta a társulatát, amit a semmiből épített fel, majd 20 évig vezetett, és most nem tudja, mihez kezdjen magával ebben a Világban: a tudásával, az alkotás vágyával, az öregedésével, egy inspiráló mégis otthonos közeg iránti sóvárgásával, a veszteségeivel és a depressziójával, hogy nem tudja, hogyan küzdjön meg a bőre alá beszivárgó általános és mindenre kiterjedő jövőtlenséggel, a kortárs tánc iránt érzett zavarbaejtő szenvedélyével. Számára a kortárs tánc politikai állásfoglalás.
Egy 27 éves táncos-alkotó lány, akinek épp most indul a karrierje. Aki vágyja, hogy lássák, hallják és elismerjék. Aki elsősorban táncolni szeretne, de bármi más módon is alkotni, kifejezni. Szeretné, hogy befogadják a Világba, de a teste, lelke nem idomul az elvárt normákhoz. Kapcsolódni vágyása és megélt magánya örökké egymásnak feszül. Gyógyulni és gyógyítani akar, elsimítani, vizsgálódni és mélyen érteni. Kíváncsi, őszinte, érzékeny, bizonytalan, és miközben feszülten kergeti a jövőjét, szeretné, ha a kortárs tánc meghódítaná az emberiséget.
És a tér: Magyarország, ahol a kortárs tánc jelen pillanatban a veszélyeztetett műfajok közé tartozik – a kultúrpolitika kihalásra ítélte. Egy ország, ahol az elmúlt 16 évben elenyészett sokminden, amiben ez a két nő hisz: szakmaiságon alapuló értékrend, a belső motiváció és kíváncsiság erejének elismerése, a szabad, független gondolkodás, a vitakultúra, az átláthatóság, az állítások tényekkel és érvekkel való alátámasztása.
A két nő beszélgetni kezd: Szabó Réka felkéri Szász Zsófiát, hogy segítsen rendet tenni a fejében, a szívében, a szakmai múltjában – reflektáltassa táncban arra a zűrzavarra, amiben most van. A párbeszéd verbálisan, fizikálisan, írásban és rajzban zajlik a két nő között 2025 novembere óta, szakaszosan.
A két nő duettje – személyes feltárulkozásuk, kíváncsiságuk által – a mai világ, és abban a művészet szerepének folyton alakuló, élő lenyomata. A mostani előadás betekintés kísérleti formanyelvű, jelen idejű gondolkodásukba; egy hosszabb munkafolyamat második stációja. Zsófinak az együttműködésben az alkotáson túl a generációkon átívelő közösség-érzet megtapasztalása fontos. Rékának az újrakezdés lehetőségét, a fiatalokkal való párbeszédbe kerülést, és új alkotói közeg építésének kezdetét jelentheti, Rendrakás című programjának részeként.
Alkotó-előadók: Szabó Réka és Szász Zsófia
Külső szem: Raubinek Lili
Fény: Dézsi Kata