Pöttyös Panni és Kockás Peti – A varázsházikó

A Kultkikötő és az Összpróba produkciója Szepesi Mária örökérvényű mesesorozatából válogatva viszi színpadra Panni történeteit, amik évtizedek óta kapaszkodót nyújtanak a vele egyidős gyerekeknek a hétköznapok gyakran korántsem magától értetődő és olykor igencsak bonyolult világához. Szepes Mária meséiből írta: Jeli Viktória Dalszövegek: Tasnádi István Szereplők: Sóvári-Fehér Anna, Jámbor Nándor Rendező: Göttinger Pál Pöttyös Panni alig várja, hogy iskolás legyen. Elviselhetetlen számára a várakozás. Mennyit kell még aludnia addig és hogyan fogja ő ezt az egy hetet kibírni? Szerencsére Mimi, a nagymamája tudja a megoldást. Nem kell hozzá más, mint egy varázsházikó, aminek annyi becsukott ablaka van, ahány napot aludnia kell még az iskoláig. Addig is Panni Kockás Petivel számtalan kalandban részesül. Mindezt szüleiknek levélben lerajzolva mesélik el, hiszen írni még nem tudnak – de talán most utoljára ebben a formában, mert a nyár végén Pannit és Petit is várja már az iskolapad… „Egy hétéves kis barátnőm, (aki azóta nagymama lett) egy együtt töltött nap után azt kérdezte az édesanyjától: Anyuka, mondd meg nekem igazán, ugye a Szepes néni nem egészen felnőtt? – Ez volt a legkedvesebb bókja az életemnek.” (Szepes Mária) Valóban. Lehet-e ennél kedvesebb bókot mondani egy írónak, akinek gyerekkönyvein nemzedékek nőttek fel? Mert Szepes Mária Pöttyös Panni regényeiről túlzás nélkül állítható, hogy a legidőtállóbb gyerekirodalmi klasszikusok közé tartoznak. Főhősük egy kíváncsi, érzékeny kislány, akit óvodás korától végigkísérhetünk a gyermekkor legfontosabb helyszínein, szereplőin és problémáin keresztül egészen az iskolás korba. Legyen szó a nagymamával eltöltött balatoni nyárról, az óvodáskor nehézségeiről, barátságokról, félelmekről vagy akár az iskolába lépés kihívásairól, Panni történetei évtizedek óta kapszkodót nyújtanak a vele egyidős gyerekeknek a hétköznapok gyakran korántsem magától értetődő és olykor igencsak bonyolult világához. S ahogy Panni nő és nyílik a világ felé, úgy kerül át a róla szóló történetek fókusza a hétköznapi helyzetekről a fantázia terébe vagy akár az „élet nagy kérdéseire”.