Krisztina a diákjai körében közkedvelt művészettörténet-tanár, aki cukorbetegség szövődményeként elveszíti a látását — és vele az addigi életét és identitását. A kedvenc festményeit már nem láthatja, csak leíratni tudja őket másokkal; a saját utcájába sem mer kimenni. A fia, Máté huszonhét éves, és éppen most lesz apa: a felesége animációs rendezőként egyszeri lehetőség előtt áll külföldön. Az anya egyre jobban ragaszkodik a fiához, a fiú egyre jobban az új családjához. A helyzet megoldhatatlan, és ők megpróbálják megoldani.
A film bevallottan személyes. Mayer Bernadette tizenhat éves volt, amikor az őt egyedül nevelő anyja megvakult; a tervet évekkel ezelőtt adta be a Nemzeti Filmintézet elsőfilmeseket támogató Inkubátor programjába, akkor még Szemem fénye munkacímmel. A végleges változatban a fiú már felnőtt, családot alapít — ettől lesz a történet a „szendvicsgeneráció" szorításáról is. És alighanem a megélt tapasztalat az oka annak, hogy a film egyáltalán nem tocsog önsajnálatban: anya és fia egyetlen fegyvere a csapdahelyzet ellen a humor, méghozzá gyakran kegyetlen humor. A legjobb jelenetek azok, amelyekben cukkolják egymást — kifigurázzák a művészettörténet szakzsargonját, vagy elsütik az első vak vicceket az anya vakságáról.
A film első jelenete egy művészettörténetóra, ahol a tanárnő szenvedélyesen beszél egy festményről, a diákok pedig morbid beszólásokkal reagálnak — ez a hangnem marad végig. A visszatérő motívum Farkas István Végzet című képe: Krisztina és Máté kapcsolatának változásait azon keresztül lehet követni, mert a festmény két különös alakját mindketten mindig az aktuális lelkiállapotuk szerint olvassák. Egy ponton felcsendül a Kex Csillagok, ne ragyogjatok című száma is, amelynek sora — „kérem, én tulajdonképpen nem én vagyok" — mintha egyenesen Krisztinából szakadna ki.
Krisztinát Für Anikó, Mátét Vilmányi Benett alakítja, mellettük Waskovics Andrea, Znamenák István, Hámori Ildikó és Hajdu Szabolcs látható. Az operatőr Csepeli Eszter, a forgatókönyvet a rendező Nagy Zoltánnal közösen írta. A cím Xavier Dolan Mommy jára is utal — az is fojtogató anya-fiú kapcsolatról szól —, de Mayer Bernadette nem használ hasonlóan látványos formai eszközöket.
A világpremier 2026 áprilisában volt a 16. Pekingi Nemzetközi Filmfesztivál Forward Future versenyprogramjában, ahonnan a film a legjobb film díjával távozott — Für Anikó a legjobb női, Vilmányi Benett a legjobb férfi alakítás díját kapta. A hazai premier szeptember elején, a miskolci CineFesten volt. A kritika elismerően fogadta: a Telex recenzense emlékezetes bemutatkozásnak nevezte, és épp azt emelte ki, hogy a film a nehéz témát morbid és száraz humorral oldja. Kifogás is akadt — néhány szélsőségesebb kilengés túl direktre sikerült —, de abban egyetértés van, hogy a két főszereplő közös jelenetei viszik a filmet.