Washington, 2054. A Precrime nevű kísérleti egység azelőtt tartóztatja le a gyilkosokat, hogy elkövették volna a tettet: három különleges képességű ember, a „prekogok" előre látják az emberöléseket, a rendőrség pedig kimegy és közbelép. A rendszer hat éve hibátlanul működik, vezetője, John Anderton pedig maga is hisz benne — egészen addig, amíg egy reggel a saját nevét látja meg a következő gyilkosság elkövetőjeként. A film innentől hajtóvadászat, amelyben Anderton a saját apparátusa elől menekül, és közben azt próbálja kiderítani, tényleg megtörténhet-e az, amit a gép megjósolt.
Ennek a világnak a megtervezése külön munka volt. Spielberg 1999-ben összehívott tizenöt szakembert egy Santa Monica-i hotelbe: futurológusokat, építészeket, informatikusokat, köztük Peter Schwartz futurológust, Jaron Lanier informatikust, az MIT-s Neil Gershenfeldet, Douglas Coupland írót és Peter Calthorpe építészt. Néhány napig arról tanácskoztak, milyen lesz a 2054-es mindennapi élet, Alex McDowell látványtervező pedig a végeredményből összeállított egy körülbelül nyolcvanoldalas dokumentumot — a „2054-es bibliát" —, amely alapján aztán a filmet építették. Spielberg célja nem sci-fi látványosság volt, hanem hihető jövő.
A film azóta arról lett igazán nevezetes, hogy mennyi jött be belőle. A levegőben, kézmozdulatokkal vezérelt kijelző, a járókelőt nevén szólító, szemleolvasáson alapuló reklám, az önvezető autó — ezek 2002-ben még ötletek voltak. A központi gondolat viszont, a jövőbeli bűnelkövetés kiszámítása, mára rendőrségi gyakorlat: a „predictive policing" bevett szakkifejezés, és egy 2016-os felmérés szerint az ötven legnagyobb amerikai rendőrségi szervezet közül húsz használt már ilyen rendszert. Ezek pontosan abba a hibába futnak bele, amit a film is feszeget: a történeti adatokból tanuló modellek egyenlőtlenül osztják el a gyanút. A filmnek éppen ezért ma nagyobb súlya van, mint a bemutatóján.
A főszerepben Tom Cruise , ellenfeleként a szövetségi vizsgálóként megjelenő Colin Farrell , a prekog Agatha szerepében Samantha Morton , a Precrime alapítójaként Max von Sydow . A képeket Janusz Kamiński fényképezte, és a negatívot külön laboreljárással kezelték, hogy a színek kifakuljanak és a fények kiégjenek — ez adja a film hideg, kékesfehér, szinte fémes felületét, amely azóta a kétezres évek sci-fi-képének egyik alapja lett. A vágó Spielberg állandó munkatársa, Michael Kahn, a zene John Williamsé.
Az alapanyag Philip K. Dick 1956-os novellája. A film a bemutatóján jó kritikákat és nagy közönséget kapott: százkétmillió dolláros költségvetésből háromszázötvennyolcmilliót hozott, és 2002 tizedik legsikeresebb filmje volt világszerte. Ma Spielberg legmaradandóbb kétezres évekbeli munkájaként szokás emlegetni.