Leláncolt Prométheusz

„Prométheusz: Zeusz hatalma nem örökkévaló, én láttam előre a végét, és nem árultam el neki, hiába faggatott. Bűvölhet, fenyegethet, rám törheti törhetetlen testemet, titkom az enyém, amit látok, én láthatom csak, egyedül én, míg el nem jön hozzám, és meg nem mosdat.” Mennyire elfogadó a társadalom? Nem lehet, hogy inkább csak arra nyitott, amire érzelmi igazolást talál? A másképp gondolkodók pedig menjenek a Tartaroszba? Nem célunk ítélkezni az előadással, minket a tűz érdekel, amit Prométheusz ad az embereknek. A tudás, amely éget, teremt, és felfénylik benne a szívhez és észhez szóló „isteni nyelv". El tudja vele mondani a történetét egy nép? Fenyvesi Orsolya legutolsó, A minótaurosz és én című regényét minden fontosabb kulturális portálon nagy sikerként üdvözölték. A Móricz Zsigmond ösztöndíjas, Sziveri János díjas író, költő első színházi szövege, a Leláncolt Prométheusz , a XXI. század frissessége felől közelít Aiszkhülosz klasszikusához. Filozofikusan könnyed, költőien humoros.