Kárpáti Péter - Stork Natasa - Zsótér Sándor: A nagy kapituláció

Stork Natasa fölkeresi a lakásán Zsótér tanár urat. Csokit meg pisztáciát hoz, és egy könyvet, melyben Pilinszky János beszélget Sheryl Suttonnal. “Ja, igen, a lényeg az volt, hogy ha meghal valakid, hát az nem hal meg. Hanem átváltozol, az te leszel. Olyan könnyedséggel lehetett csinálni, hogy meghal, de azután is él, tehát nem felidézi, mint egy rossz flashback, temető, utána fiatal, gyönyörű nő, nem ilyen hülye visszaemlékezés, hanem megérti, hogy mi történhetett az apja és a nő közt… Nem tudom, ha mondjuk, én szerelmes lennék veled, és veled történik valami, erről nem tájékoztatsz, és az egy az egybe velem is megtörténik. Végigkínlódom, végigszenvedem… De térjünk át a mi dolgunkra: te nem hiszed, hogy én el tudnám mondani az életemet, ahogy Pilinszky ebben a könyvben, fedőszavakkal?” „Kettejük között van valami nagyon erős kémia. Benne van ebben az élethosszra imprintált tanár-diák kapcsolat, a ragyogó fiatal nő és az élete delén túljutott férfi archetipikus dinamikája és valószínűleg a személyes, kölcsönös tisztelet és kötődés is. Az előadás motorja a köztük lévő szüntelen, élő vibrálás, azt várjuk, mi lesz belőle, átlép-e valami határt ez a feszültség, vagy határátlépés lenne-e egyáltalán.” (Gergics Enikő, revizoronline.hu.hu) Szereplők: Stork Natasa, Zsótér Sándor Rendező: Kárpáti Péter Külön köszönet: BARDA BEA, VERONIKA KERESZTESOVÁ, ZSIGÓ ANNA, CSIZMÁS ANDRÁS, MAGASI DALMA, TRIFONOV DÓRA és a TRAFÓ