Idézőjelek. Kelemen Károly (1948-2024) emlékkiállítása

A tárlat a művész több évtizedes életművéről kíván átfogó képet adni – mintegy másfélszáz alkotással – a pálya meghatározó korszakain keresztül. Kelemen Károly munkássága a hazai neoavantgárd és a posztmodern fordulat egyik legmeghatározóbb teljesítménye. A művész a hetvenes évek konceptuális kísérleteit követően – eljutva a tárgynélküli művészet és a kiállítási „nulla pont” végső határaiig – tudatosan tért vissza a táblaképhez és a fizikai tárgyalkotáshoz. Pályájának a korai, konceptuális szakaszát a kiállításon a Drozdik Orsolya által készített, nyilvánosan eddig be nem mutatott videóinterjú legjellemzőbb részletei idézik fel annak érdekében, hogy a látogatók jobban megérthessék Kelemen teoretizáló festészetétnek hátterét. Alkotói filozófiájának középpontjában az egocentrikus „alanyi” festészet határozott elutasítása áll. Helyette az appropriation art (kisajátítás, idézés) és a kritikai reflexió válik mondanivalójának magjává. Művészetének egyik védjegyévé váló „radírkép” eljárását Kelemen maga fejlesztette ki. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján született, radírral vászonra felvitt, majd részben kitörölt, az avantgárd klasszikusait (Warhol, Beuys, Pollock) megidéző és azokat destruáló hiperrealista képek technikájához a 2000-es évek elején visszatért, és alkotta meg Kitörölhetetlen kommunizmus című sorozatát. Az 1981-ben induló Új szenzibilitás kiállításokon Hegyi Lóránd kiemelt szerepet szánt Kelemen Károlynak, mint olyan alkotónak, aki Magyarországon elsőként vetette fel a modernizmus és az avantgárd válságának kérdését, és aki a konceptualizmussal szemben az anyagérzékenységet, és a szubjektív historizmust képviseli. A monokróm radírképeket követően Kelemen festészete mind inkább kiszínesedett. A monumentális tarot-kártyaképeket követte a nyolcvanas évek derekán a Teddybär-figura univerzális ikonná emelésével vásznain. A művészettörténeti emlékezettel és az avantgárd „múzeumi művészetté válásával” folytatott polémia csúcspontját Pablo Picasso Avignoni kisasszonyok című, az avantgárd forradalmat elindító művének reflexív variációi jelentik. 1997-es nonfiguratív sorozatában üvegszemeket ragasztott a vászonra, amely egyszerre jelenítette meg a Kelemen számára „halott absztrakt” festészet „élővé tételét”, valamint hívta fel a figyelmet a néző és mű viszonyának kölcsönösségére. 2006-os Kassák-sorozatában Bortnyik Sándor linómetszetét színezte újra, mintegy parafrazeálva és visszájára fordítva Andy Warhol saját korának sztárjairól készült portrésorozatait. A kiállítás szervesen kapcsolja össze a teoretikus mélységet és a vizuális vonzerőt: megmutatja, miként válik a klasszikusok átírása, rombolása és újraépítése egy egyedülálló, szubjektív historizmus alapjává. Kurátor: Rockenbauer Zoltán Műcsarnok nyitva tartás: kedd - vasárnap 10.00-18.00, csütörtök 12.00-20.00, hétfő: zárva https://mucsarnok.hu/unnepnapok_2026 (új lapon) A borítóképen: Kelemen Károly: Szanitéc Teddy tolja Baselitz talicskáján Picasso palettáját, 2002, olaj, vászon, 130 × 130 cm részlet