Hangulatok

Műsor: R. Wagner: Tannhäuser — nyitány, WWV 70 (14’) Liszt Ferenc: Haláltánc, S. 126 (16’) *** W. A. Mozart: Esz-dúr szimfónia, No. 39, KV 543 (29’) Zongorán közreműködik: Mariangela Vacatello — zongora Vezényel: Hamar Zsolt Theodor Karl Lieven német zeneszerző igen változatos életpályát mondhatott magáénak: műszaki tanulmányok után szolgált a francia Idegenlégióban, utóbb írással és filozófiával foglalkozott. Zenéje életében csak kevesekhez jutott el, az utóbbi időben azonban egyre többször csendülnek fel alkotásai a koncertpódiumokon. Eredetileg két zongorára szánt Politonális imitációk című darabja 1960-ban készült: zenekari változata minden bizonnyal felfedezésszámba megy majd. A 13. században élt ferences szerzetesnek, Celanói Tamásnak tulajdonított Dies irae kezdetű költemény az utolsó ítélet apokaliptikus képeit foglalja megrázó képekbe: a Requiemben, vagyis a gyászmisében is helyet kapott sequentia komor szépségű dallama zeneszerzők sorát indította annak feldolgozására. Közöttük Liszt Ferencet, akinek 1865-ben bemutatott Haláltánca variációsorozat a gregorián melódiára: a mű rendkívüli virtuozitást igénylő magánszólamát a briliáns technikájú olasz zongoraművésznő, Mariangela Vacatello szólaltatja meg. A hangverseny második felében a szimfonikus zene egyik legcsodálatosabb műcsoportjának, Mozart 1788-ban komponált három utolsó szimfóniájának első darabja, a mennyei derűt árasztó Esz-dúr szimfónia csendül fel a Győri Filharmonikus Zenekar előadásában, Hamar Zsolt dirigálásával.