Esti műszak

Floria ápoló egy kórházi osztályon, ahol kevesebb ember van, mint amennyi a munkához kellene. A film egyetlen műszakot követ végig: a gyógyszerek kiosztását, a hívócsengőket, a beszélgetéseket a félelemben lévő betegekkel, a kávé nélkül maradt szüneteket, és azt, ahogy a nap egyre inkább versenyfutássá alakul az idővel. Nincs benne se nagy fordulat, se diagnózis-dráma. Attól lesz feszült, hogy végig érezni: ha egyetlen dolog félrecsúszik, arra már nem lesz ember. A filmet Petra Biondina Volpe írta és rendezte, akinek a 2017-es Die göttliche Ordnung hozta meg a nemzetközi elismerést: az a film egy 1971-es svájci faluban játszódott, ahol a nők a szavazati jogukért szerveződnek, Svájcot képviselte az Oscar-jelölési versenyben, a Tribeca fesztiválon közönségdíjat és Nora Ephron-díjat kapott, otthon pedig több mint háromszáznegyvenezer nézőt vitt be a mozikba. A két film témája távol van egymástól, a kérdés viszont ugyanaz: mennyit ér az a munka, amit a társadalom magától értetődőnek vesz. Volpe maga szerelmes levélnek nevezte a filmet a világ összes gondozójához. Az alapanyag egy ápoló könyve, Madeline Calvelage Unser Beruf ist nicht das Problem: Es sind die Umstände — vagyis: nem a szakmánkkal van a baj, hanem a körülményekkel. A főszerepben Leonie Benesch , akit a magyar közönség A tanári szoba című filmből ismerhet. A szerepre úgy készült, hogy gyakornokként dolgozott egy svájci kórházban, és a kritika egyöntetűen ezt emeli ki: azt, hogy a kézmozdulatai, a tempója és a betegekkel való bánásmódja végig hitelesek. A Bajor Filmdíjon a legjobb női alakítás díját kapta ezért a szerepért. A film a 75. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Berlinale Special Gala programjában mutatkozott be, és több kritikus is leírta, hogy a versenyprogramban lett volna a helye. A német sajtó nagy része régóta esedékes elismerésnek nevezte az ápolói munka felé — a Neue Zürcher Zeitung kritikusa viszont éppen azt vetette fel, hogy a betegek a filmben inkább kitaláltak, mint betegek. Ez a vita önmagában is jelzi, hogy a film pontosan ott talált el valamit, ahol a legérzékenyebb.