Bécs - Párizs / Leczky Marcel és Farkas Botond koncertje

Két olyan művet szólaltat meg csellón és zongorán Leczky Marcel csellóművész és Farkas Botond zongoraművész, amelyet eredetileg nem csellóra írtak. Az első Franz Schubert úgynevezett Arpeggione-szonátája, amely egy mára szinte teljesen eltűnt hangszerre, az arpeggionéra készült. Noha ez a különleges instrumentum Schubert idejében rövid ideig divatba jött, ma már alig akad valaki, aki meg tudja szólaltatni. Nem véletlen, hogy a mai közönség elsősorban a cselló-zongora-változatot ismeri, sőt, sokak számára már ez jelenti az eredeti művet. A második darab, César Franck A-dúr szonátája viszont hegedű-zongora-változatban él a zenehallgatók emlékezetében. Ezért is várom kíváncsian, hogyan szólaltatja meg ezt a két remek tehetségű fiatal művész Jules Delsart csellóátiratában. Mert vajon mindig a megszokottat kell hallanunk? Nem segíthet-e egy mű megértésében, ha olykor ismeretlen utakon közelítünk hozzá? Meggyőződésem, hogy igen! Ahogyan egy festményt is szemlélhetünk közelről vagy távolról, úgy egy jól ismert zeneműhöz is közelebb kerülhetünk, ha más-más előadásban vagy feldolgozásban halljuk. Úgyhogy jöjjenek el, fedezzék föl Schubert és Franck korszakos műveit, és ne riadjanak vissza attól, ha ezúttal kissé más „öltözetben” jelennek meg Önök előtt! Műsor: Schubert, Franz: Arpeggione szonáta, D. 821. Franck, César: A-dúr szonáta Jules Delsart átiratában csellóra és zongorára. Leczky Marcel - gordonka Farkas Botond - zongora