Mi kell ahhoz, hogy az ember kitartson, majd újra meg újra merjen irányt váltani? Egy este a döntésekről Mucsi Zoltánnal.
Három sikertelen színművészeti felvételi után is lehet színésznek állni. De mi kell ahhoz, hogy az ember kitartson, majd újra meg újra merjen irányt váltani?
Mucsi Zoltán – vagyis Kapa, aki a civil életében közel sem azonos azokkal a vaskos nyelvű figurákkal, amelyekkel jelentős ismertséget szerzett, sőt – november 14-én nálunk, a Vörös Neonban mesél azokról a döntésekről, amelyek egy géplakatosnak tanult, futballistának készülő abonyi fiút a szolnoki színházba, majd a magyar színház és film legkarakteresebb alakjai közé vezettek. Hogyan lesz az egymondatos szerepekből saját hang? Mikor derül ki, hogy érdemes folytatni akkor is, ha a felvételi bizottság másként gondolja?
Szolnok, Bárka, Krétakör, Nézőművészeti Kft.: társulatok, alkotótársak és újrakezdések. Mi tartja az embert egy közösségben, és mi készteti arra, hogy továbblépjen? Mit jelent igent mondani egy alakuló színházra, egy szokatlan rendezői elképzelésre, vagy belevágni egy saját társulat építésébe? Beszélgetünk a bizalomról, a bizonytalanságról és azokról a találkozásokról, amelyek hosszú évekre kijelölik egy pálya irányát.
Jancsó Miklós filmjei, a legendás Kapa–Pepe-páros, a Kontroll, a Munkaügyek és sok színházi előadás: sokan sokféle szerepéből ismerjük. Egy hangsúlyából tudjuk, hogy mindjárt baj lesz. De milyen szabadságot ad, és milyen korlátokat jelent, ha valakiről a közönség már az első megszólalása előtt tudni véli, mire számíthat? Hogyan lehet újra meglepni a nézőt – és önmagát?
Az Egy este a döntésekről sorozatban a fordulópontokhoz ülünk közelebb: azokhoz a pillanatokhoz, amikor még nem lehetett tudni, miből lesz siker, miből zsákutca, és melyik találkozásból életre szóló együttműködés. November 14-én Mucsi Zoltánnal beszélgetünk kitartásról, váltásokról, szakmai kíváncsiságról – és arról, mit választana ma is ugyanúgy.
Találkozzunk a Vörös Zónában!