Kaukázusi és közép-ázsiai népzenei gyűjtőutakról Weyer Balázzsal, élőzenével
A Világfalu ismeretterjesztő sorozatban Weyer Balázs ezúttal Somfai Kara Dávid dal és Agócs Gergellyel beszélget kaukázusi és közép-ázsiai népzenei gyűjtőutakról, a beszélgetést pedig élő zene is kíséri.
Kodály Zoltán az 1930-as évek végén kijelölte a magyar népzene összehasonlító vizsgálatának keleti irányait. Agócs Gergely a szúrópróbaszerű hanti, komi, udmurt és baskír gyűjtései után az Orosz Föderáció észak-kaukázusi térségébe az ezredforduló éveitől kezdve szervezett az ott élő népek zenei hagyományának dokumentálására irányuló gyűjtőutakat.
Ezt a munkát 2014 óta Somfai Kara Dáviddal közösen végzik, s az így kialakult gyűjtemény mára mintegy 5000 dallamot számlál. Gyűjtőtevékenységük fókuszát azért helyezték erre a területre, mert a honfoglalás korának írott forrásai, valamint a középkori magyar krónikák is a Kazár Kaganátus akkori területére vagy legalábbis annak befolyási övezetébe, azaz a Kaukázus északi előterébe helyezik a honfoglalás kiindulópontját. A karacsájok, balkárok, nogajok és kumukok falvaiban, majd később egyes közép-ázsiai térségekben: Nyugat-Kazahsztán, illetve Üzbegisztán Karakalpak Köztársaságának, valamint Szurhandarja vilajetjének régióiban végzett gyűjtőutaik során sok-sok nyilvánvaló, a magyar népzene irányába nem egyszer gyakorlatilag dallamazonosságot mutató párhuzamot sikerült feltárni. A Magyar Zene Házában e gyűjtéseik során megismert dallamok és azok magyar párhuzamai szólalnak meg, térképekkel, a terepmunka képeivel, illetve a dallampéldák hangzó és videofelvételeivel kiegészítve, de a gyűjtők a koncert során az élménybeszámolóik mellett, a szemléltetés élménye fokozásának érdekében, a felsorolt etnikumok eredeti népi hangszereit is megszólaltatják.