Nem sokkal az 1973-as chilei puccs előtt két CIA-tisztet, Christ és Lee-t a santiagói irodavezetőjük, MJ a Húsvét-szigetre küldi. A két férfi régi munkatárs: Chris a mentor, Lee a tanítvány. A sziget kőszobrai között, miközben a saját sötét múltjukkal és az éppen folyó összeesküvésekkel is számot vetnek, Chris összebarátkozik két lázadó diákkal — és ettől kezdve mindenki útja félrecsúszni készül ezen a félreeső paradicsomon.
A film a 83. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában mutatkozott be, és John Malkovich ezért az alakításért kapta a legjobb férfi alakítás Volpi-kupáját. A díjat egyébként nem személyesen vette át: előre felvett videóban mondott köszönetet, mert éppen Montrealban forgatott.
Martin McDonagh filmjei húsz éve ugyanabból a magból nőnek ki: két ember, akik túl sokat tudnak egymásról, túl sokat beszélnek, és közben valami jóvátehetetlen történik körülöttük. Ezt csinálta az Erőszakikban, A hét pszichopata és a si-cu című filmben, a Három óriásplakát Ebbing határában és A sziget szellemei esetében is — ez utóbbi kettő összesen tizenhat Oscar-jelölést kapott. A különlegesség most a helyszín: a forgatás a Rapa Nuin, vagyis magán a Húsvét-szigeten zajlott, majd Santiagóban folytatódott, és a történet egy olyan pillanatban játszódik, amelyben az amerikai titkosszolgálat szerepe Chilében történelmi tény. McDonagh tehát a saját, kamaradarabos formáját ebbe a környezetbe helyezte bele.
Chris szerepében John Malkovich, Lee-ként Sam Rockwell, az irodavezető MJ-ként Steve Buscemi látható — Buscemi egyébként Mark Ruffalót váltotta a szerepben, aki a forgatás előtt kilépett a projektből. Chris testvérét Tom Waits játssza, Lee feleségét Parker Posey, a két diákot pedig a chilei Mariana di Girolamo és Ailín Salas. A képeket Ben Davis fényképezte, a zenét Carter Burwell szerezte, a vágó pedig Mikkel E. G. Nielsen.
A fogadtatás jó, és a hangsúly mindenhol a két főszereplőn van: a kritikák Malkovich és Rockwell játékát emelik ki, a Deep Focus Review pedig lefegyverzően szórakoztatónak és váratlanul mélynek nevezte a filmet. A visszatérő fenntartás az, hogy aki ismeri McDonagh korábbi munkáit, annak néhol ismerős lesz a terep — többen kifejezetten az Erőszakik két bérgyilkosának szócsatáit érezték visszaköszönni. A velencei bemutató után a film végigjárta az év fesztiváljait: San Sebastián, Telluride, Toronto és a londoni BFI programjában is szerepelt.