"Gyöngyélet"
Ugron Zsolna "Gyöngyélet" című drámája egy kalotaszegi magyar faluban játszódik az 1970-es években, ahol a hagyományőrzés és a modernizáció feszültsége határozza meg a közösség életét. A történet középpontjában a kalotaszegi "egykézés" szokása áll – az a gyakorlat, hogy a családok vagyonuk megtartása és gyarapítása érdekében tudatosan korlátozták gyermekeik számát. Kalotaszegen évtizedes hagyománnyá vált, hogy az anyák, az anyósok maguk viszik el illegális abortuszra a második, harmadik gyermeküket váró asszonyokat.
A darab bemutatja, hogyan válik a néphagyomány és a reprezentáció, a díszes népviselet, a kelengye, a cifra bútorok státuszszimbólumokká, amelyek előteremtése súlyos anyagi és lelki terheket ró a közösség tagjaira. Az identitás megőrzése és a vagyon egybentartása között feszülő ellentét generációs traumákat okoz.
A falu zárt világába érkezik egy városi fiatalember, aki örökség révén kapcsolódik a közösséghez, és kívülállóként szembesül a hagyományok erejével és az azok fenntartásáért fizetett emberi áldozatokkal. A cselekmény során kibontakozik egy fiatal lány küzdelme, aki a közösségi normák ellenében próbálja saját útját járni, miközben a múlt eltitkolt bűnei és kapcsolatai napvilágra kerülnek.
A darabot Horváth Csaba, a Forte Társulat alapítója viszi színre, aki érzékeny látásmódjával és erőteljes fizikai színházi nyelvével különösen alkalmas a közösségi traumák és a néphagyományban rejlő ellentmondások megjelenítésére.
Az előadás a kalotaszegi néphagyomány kortárs értelmezésével, autentikus és modern elemek ötvözésével valósul meg. A produkcióban a kortárs néptáncélet kiválóságai elevenítik meg a kalotaszegi verbunkos, legényes és páros táncok motívumait, miközben az élő népzene és annak progresszíven továbbgondolt dinamikája keretezi át a múltat általános érvényűvé. A zenei világot a magyar népzene hagyományos dallamai és azok kortárs feldolgozásai alkotják, kiváló népzenészek és a magyar kortárs zenei élet egyik legkiválóbb képviselőjének elképzelései nyomán.
A vizuális koncepció a kalotaszegi díszítőművészet gazdag formavilágát és színhasználatát modern színpadképpé transzformálná, ahol a hagyományos motívumok mai kontextusban nyernek új jelentést. A látványvilágot szintén a kortárs képzőművészet egyik legsokoldalúbb és legelismertebb képviselője állítaná színpadra.
Ez a nagyvonalú, nagyléptékű produkció nemcsak gazdag kulturális hagyományainkra támaszkodik, hanem azokat újraértelmezve tesz fel lényegi kérdéseket a magyarság megmaradásának kulcskérdéseiről. A dráma nem kínál egyszerű válaszokat, hanem alapvető kérdéseket nyit ki és feszeget: lehetséges-e hagyomány nélkül a megmaradás, és mi az ára az egyén életében annak, ha feltétlen követi a közösségi normákat?
Miközben a közösségnek életbevágó létkérdése a hagyományok őrzése, a darab rávilágít, hogy ugyanezek a tradíciók képesek romboló erővé válni, ha mereven, reflektálatlanul őrződnek tovább.
A "Gyöngyélet" univerzális érvényű kérdéseket tárgyal a kalotaszegi mikrokörnyezeten keresztül: hogyan egyensúlyozhat az egyén a személyes boldogság és a közösségi elvárások között, és hol a határ a hagyományőrzés és az önsorsrontás között?