SCHUMANN: Dichterliebe, op. 48
SCHUMANN: Esz-dúr zongoraötös, op. 44
MENDELSSOHN: Esz-dúr oktett, op. 20
Johannes Held bariton
Simon Izabella, Várjon Dénes zongora, Marc Bouchkov, Lir Vaginsky, Keller András, Takács-Nagy Gábor hegedű, Szűcs Máté, Mekis Janka brácsa, Kokas Dóra, Fenyő László cselló
A romantikus dalirodalom és kamarazene karcolhatatlan remekműveit kínálja ez a koncert, méghozzá úgy, hogy az első részt alkotó Schumann-művek a feleség és muzsikustárs, Clara alakját is megidézik – éppenséggel a Simon Izabella-Várjon Dénes művészházaspár részvételével. Hiszen Schumann Heine-versekre komponált 1840-es ciklusa, a most Johannes Held baritonján felhangzó Dichterliebe igazi személyes vallomás: a sorozat fiktív hősében a komponista, aki épp abban az esztendőben végre valahára feleségül vehette a szeretett Clarát, akár magára is ismerhetett.
A hitvesnek szólt az 1842-es Zongoraötös ajánlása is, ám Clara váratlan megbetegedése miatt a mű legelső, baráti körben lezajló megszólaltatása során helyette nem más, mint Mendelssohn vállalta a beugrást: nemcsak bravúrosan eljátszva a nehéz zongoraszólamot, de utóbb hasznos kollegiális tanácsokkal is ellátva Schumannt. „Ő a 19. század Mozartja” – így méltatta Schumann zseniális pályatársát, aki 16 évesen szerzett, de csak egy bő évtizeddel később, 1836-ban bemutatott Oktettjét a következő instrukcióval bocsátotta a mindenkori előadók elé: „…minden szólamát szimfonikus stílusban kell eljátszani; a pianókat és fortékat nagyon pontosan és világosan kell elkülöníteni, és élesebben kell kiemelni, mint ahogyan az az e műfajba tartozó daraboknál általában történik.”