„- Ismered azt a különös Goya-képet a madridi múzeumban?
- Ami balkéz felől az első, mikor a legfelső emelet első termébe lépsz?
- Igen. Négy nő, spanyol szoknyában egy kertben kifeszít a négy sarkánál fogva egy kendőt és nevetve táncoltatnak rajta egy embernagyságú bábot.
- Fogalmam sincs.”
Pierre Louÿs 19. század végi, A nő és a báb című kisregényében az idősödő Matteo beleszeret a fiatal Conchitába, akiről lehetetlen eldönteni, valóban viszonozza-e a férfi érzéseit. Matteo addig ostromolja a lányt – leginkább egy közös éjszaka reményében –, míg a kapcsolat erőszakosságba fordul. Erről a kapcsolatról szól Luis Buñuel 1977-es filmadaptációja is, ami az eredeti történetnek egy kétélű, önleleplező adaptációja. Louÿs a regényében egy ponton azt írja: „a vágy halovány tárgya.” Innen a rejtélyesebb, és mindenképpen hangzatosabb cím.
A mindenkori Matteo, (aki most fiatal) és Conchita, (aki szintén fiatal) akarja a mindenkori Conchitát és Matteot. Magabiztosan, önbizalom nélkül, térden csúszva, harciasan, sebzetten, durván, és most is – eredmény nélkül.