Mindent bele, avagy a lelkek nyugalma

Németh Gábor – Biró Zsombor Aurél: Mindent bele, avagy a lelkek nyugalma – generációs kíntorna két szerzőre és három színészre – Különös kísérletre vállalkozik a Delta Produkció: felkértünk két neves színpadi szerzőt, hogy kutassanak a generációs ellentétek, hasonlóságok és különbözőségek témájában. Az eredmény két ízig-vérig kortárs magyar egyfelvonásos, melyek Keresztes Tamás rendezésében szövődnek egymásba, hogy arról meséljenek: tudunk-e egymással kommunikálni, amikor teljesen más minták alapján szocializálódunk? „Nem nyughat az Égben egy halhatatlan lélek, amíg a csepeli Rózsakertben lecsókolbászt tesznek a Jókai-bablevesbe. Az Úr tehát elküldi három angyalát, hogy oldják meg ezt a kényes ügyet. És ha már úgyis a Földön járnak, vigyenek magukkal egy titokzatos dobozkát is. Ezzel kezdődik apák és fiúk párhuzamos története, amit persze, ahogy általában, most is a lányok tesznek kiszámíthatatlanul szövevényessé.” /Németh Gábor/ "A vasárnap délutáni meccsnézésben az a jó, hogy lehet egy kicsit szeretni egymást közben. Eszed a kolbászt, és szinte elfelejted, hogy a fiad egyáltalán nem olyan, amilyennek lennie kéne. Iszod a sört, és eszedbe se jut, hogy az apád képtelen elfogadni a másmilyenséged. Ordítva szidjátok a bírót, a csatárotok kihagyja az összes helyzetet, és néhány órára olyan, mintha nem lenne teljes káosz a világ. Csak hát néha úgy alakul a vasárnap, hogy a kolbász belelóg a mustárba. És akkor már muszáj kimondani, hogy mire jött rá az ember, amikor egyszer régen ráhúzott az arcára egy női bugyit. Meg azt is tisztába kell tenni, hogy akkor végülis ki ebben a családban apuci kedvence. Ja, meg van ez a kullancs. Amit valakinek valamikor valahogyan ki kell majd szedni." /Biró Zsombor Aurél/