A koncert a Kodály Zoltán által megálmodott magyar kóruskultúrát, valamint Gulyás György debreceni iskolateremtő és kórusszervező munkáját állítja a középpontba. A két együttes ezen az estén abból a zenei tradícióból ad ízelítőt, amely a mai napig meghatározza a mindennapi munkájukat.
Műsor:
Kocsár: Mégis mondom, Damion!
Liszt: Ave Maria I (S. 20.)
Brahms: Fünf Gesänge
Kodály: Miserere
Bella: Lacrimosa
Orbán: Alma Redemptoris Mater
Kodály: Jézus és a kufárok
Kodály: Mátrai képek
Közreműködik: a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának vegyeskara (karnagy: Dr. Végh Mónika) / Kodály Kórus
Vezényel: Dr. Végh Mónika és Kocsis-Holper Zoltán
A hagyaték nem csupán az, amit elődeinktől kapunk örökül, hanem mindaz, amit tovább éltetünk belőle. A debreceni kóruskultúra történetében Kodály Zoltán eszméi és a 110 éve született Gulyás György munkássága elválaszthatatlanul összefonódnak. Kodály egy éneklő ország lehetőségét képzelte el, Gulyás pedig intézményeket és közösségeket teremtett hozzá: megalapította a Kodály Kórust, és létrehozta a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának elődjét. „Egy életet szántam rá arra, hogy bizonyítsam: vidékről is lehet Európával együtt lépni” – vallotta.
Ezen az estén munkájának gyümölcse a szó legszorosabb értelmében válik hallhatóvá: az általa alapított hivatásos együttes a DE Zeneművészeti Kar Vegyeskarával egyesül. A műsorban a romantikus kórushagyomány örökségét Liszt és Brahms művei képviselik, mellettük Kocsár Miklós, Bella Máté és Orbán György kompozíciói szólalnak meg. A hangverseny súlypontját azonban Kodály nagyszabású alkotásai adják: a kettős karra írt Miserere, a drámai erejű Jézus és a kufárok, valamint a népdalokból sodró lendületű kórustablót formáló Mátrai képek a hivatásos énekesek és az ifjú muzsikusnemzedék közös hangján, teljes színgazdagságukban bontakoznak ki.