Pepa Lubojacki családjában az alkoholizmus állandó. A rendező öt éven át forgatta a testvérét, Davidot és a rokonait — olyan embereket, akik közül többen az ivás és a hajléktalanság között élnek. A film ebből áll össze: telefonnal felvett jelenetekből, mesterséges intelligenciával megmozgatott régi családi fényképekből, elektronikus zenéből, a rendező saját gondolataiból, és egy beszélő galamb közbeszólásaiból. A kérdés, amit körbejár, nem az, hogy ki a hibás, hanem az, hogy miért ismétlődik a függőség nemzedékeken át, és van-e mód kilépni belőle.
Lubojacki első filmje ez, és egyedül végezte a forgatókönyvet, a rendezést, a vágást, és a kameránál is maga állt — ez utóbbit Tomáš Šťastnýval megosztva. A zene Adam Matej munkája, a producerek Klára Mamojková és Wanda Kaprálová; a film a prágai filmművészeti főiskola, a FAMU és a Cseh Televízió közreműködésével készült. A projektet már 2023-ban észrevették: a jihlavai dokumentumfilm-fesztivál New Visions fórumán az év legígéretesebb európai tervének választották.
A film 2026. február 13-án a berlinálé Forum szekciójában mutatkozott be, és a fesztivál dokumentumfilm-díját, valamint a Caligari-díjat kapta. Krakkóban elnyerte a társadalmi témájú filmek rendezőinek szóló Ezüst Kürtöt és a diákzsűri díját, Linzben a társadalmi érzékenység díját, a kijevi DocuDays UA emberi jogi fesztiválján pedig a zsűri külön dicséretét. Augusztusban Csehország ezt a filmet nevezte a legjobb nemzetközi film Oscar-díjára — egy telefonnal forgatott, a rendező saját családjáról szóló dokumentumfilmet.
A Cineuropa kritikusa „különös műalkotásnak" nevezte, és nem titkolta az ambivalenciáját: szerinte a nyers, megfigyelő anyag és a mesterséges intelligenciával animált családi fotók együtt „furcsa és nyugtalanító érzést" adnak, a film központi kérdései pedig „lélekfacsaróak" — ugyanakkor a száztíz percet hosszúnak tartotta, és úgy fogalmazott, hogy a film legnagyobb gyengesége egyben a legnagyobb erőssége is. Aki tehát a formát keresi benne, az valószínűleg nem fog egységet találni; aki a kérdést, az igen.
A filmet a 23. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál keretében, egyetlen alkalommal vetítjük: november 21-én 17.00-tól.