Az Atreidák, és leginkább Élektra történte a mai napig precedens a mi, mitológiától és istenektől távoli világunkban. Bár a mítosz a történet csontváza, Euripidész mégis érző lényketet írt, akik végtelenül kiszolgáltatottak a lelkük szeszélyeinek. A szerző kérdéseket tesz fel: Mi történik akkor, ha a jól ismert hőseink emberi hibákat vétenek? Hogy lesz egy fiatal lányból, a saját sorsának intrikusa? Ki a bűnös? Tudunk együtt érezni velük?
Az előadásban a múlt a szereplők jelenévé válik: a ma valósága felett lebeg az álomszerű tegnap, mint kísértet, nem eresztve a szereplőket, a bosszúvágy és az őrület, olyan vizekre hajszolja őket, ahonnan nincs visszaút.
A fájdalom, a testvéri szeretet, az undor és a végső cél elegye, bábukként rángatja a testvérpár testét és lelkét, érzelemek szintjén, és fizikailag egyaránt.