Oregon, 1933. Samuel Murphy és az egyedül nevelt kislánya éppen csak megvannak, aztán egy sikátorban rossz emberekbe köt bele, és börtönben találja magát: a lányát örökbe akarják adni. A munkatáborban a kőfejtőben dolgozik, és ott szúrja ki őt Clancy, a börtönigazgató, aki ajánlatot tesz neki. Ha elvállal egy munkát, korábban szabadul, és visszakapja a gyerekét. Hogy mi az a munka, azt előre nem tudja meg; annyit igen, hogy a rabtársakat ő válogathatja össze hozzá.
A munka: aranyrudakat kell átvinniük az oregoni vadonon. Gyalog, mert a terepen járművel nem lehet. Egyetlen rúd sem veszhet el. A sietségnek pontos oka van: 1933 áprilisában Roosevelt rendeletben kötelezte az amerikaiakat, hogy szolgáltassák be az aranyukat a jegybanknak, és a rudak birtokosai inkább kimenekítik, mint beszolgáltatják. A veszélyes és illegális szállítást arra bízzák, akinek a legkevesebb vesztenivalója van. Vagyis a rabok a hátukon viszik át az erdőn azt, ami az ő munkájuk nélkül nem a megbízóik, hanem az amerikai állam tulajdona lett volna.
A film eredeti címe — The Weight, vagyis a súly — szó szerint értendő. Néhány aranyrúd méretre nevetségesen kevés, tömegre annál több, és a menet közben folyton hallani, ahogy a hátizsákokban egymáshoz érnek. Kíséretül két fegyveres jár velük, és velük megy egy bennszülött lány, Anna is, a csapat egyetlen nője. A terep és az időjárás önmagában elég lenne, a fenyegetés nagyobb része mégis belülről jön. A rabok közül az egyiket például azért csukták le, mert szocialistaként egy tüntetésen ellenállt a letartóztatásnak.
Padraic McKinley első nagyjátékfilmje ez, és hosszú út vezetett hozzá. Zenei vágóként indult, és a Deadline szerint tizenkilenc nagyjátékfilmet, valamint több mint kétszáz tv-epizódot vágott meg, mire rendezni kezdett — a Büszkeség és balítélet meg a zombik is köztük van. Executive producerként jegyzi az Amerikai istenek második évadát, rendezte és vágta a Netflix Fightworld című dokumentumsorozatát, és rendezett több epizódot az NBC Debris című sorozatából. A szabadság árát is ő vágta, Matthew Woolley-val együtt, és ez látszik rajta: kevés beszédű, tempós film, amely képekben kommunikál. A Sundance-premier után a Range Media leszerződtette.
Samuel Murphyt Ethan Hawke játssza, akit idén ötödször jelöltek Oscarra, és először a legjobb férfi főszereplő kategóriában — Lorenz Hart dalszövegíró szerepéért a Blue Moonban. A korábbi négy jelölése két mellékszereplői (Kiképzés, Sráckor) és két forgatókönyvírói (Mielőtt lemegy a nap, Mielőtt éjfélt üt az óra). A film producerei között van Ryan Hawke, a felesége, akivel közös gyártócéget vezetnek. Clancy börtönigazgató szerepében Russell Crowe látható, Annát pedig Julia Jones játssza, akinek az apai ága choctaw és chickasaw; a Berlinale ismertetője szerint méltósággal és dacosan játssza a csapat egyetlen nőjét.
A Rotten Tomatoesen száznegyvenhárom kritikából kilencvennégy százalék a pozitív. Az oldal összegzése szerint a film egy lecsupaszított, kétségbeesésről szóló történetből csinál feszes, keményen ütő thrillert, és ezt Hawke alakítása és McKinley biztos kezű rendezése emeli meg. A Financial Times kritikusa szerint ez az a fajta szikár akciófilm, amit korábbi évtizedekben Walter Hill vagy Robert Aldrich készített volna, és Hawke meg Crowe tökéletesen illett volna a világukba. A The Times négy csillagot adott rá, a Sydney Morning Herald kritikusa szerint pedig aki hiányolja a sallangmentes westerneket, az itt régen nem kapott ilyen jót. A fenntartások jellemzően arról szólnak, hogy a második felében gyakoribbá váló lövöldözésekből kevesebb feszültség jön ki, mint a menet korábbi szakaszaiból.
Az oregoni erdőt egyébként nem Oregon játssza: a filmet 2025 júliusában a Bajor-erdőben, Viechtach környékén forgatták. A helyi lap „hollywoodi bombahírként” írta meg, hogy Russell Crowe a városukba jön.
Magyarországon a film 2026. november 19-én kerül a mozikba, az ADS Service forgalmazásában.